Századok – 1972
Folyóiratszemle - Patrick; Alison: A francia Nemzeti Konvent politikai csoportjai 1792–94-ban 237/I
238 FOLYÓIRATSZEMLE 238 Konvent nagy pártjainak, a girondistáknak és a Hegypártnak, illetve hogyan is értékelhető a Síkság (Mocsár) szerepe a francia fórra/1 alom kritikus időszakában. Eddig is ismert, de ezúttal új szempontok alapján elemzett, gazdag forrásanyag segítségével a szerző kísérletet tesz arra, hogy a Konvent 749 képviselőjét tényleges politikai állásfoglalásuk alapján csoportosítsa. Először azt kívánja megállapítani, hogy milyen csoportokra oszlott a Konvent 1793 júniusa után, de csak „tételezi" e csoportokat, hogy azután a második részben megvizsgálja, hogy e csoportosulásoknak volt-e — korábban is kimutatható — tényleges realitása, és nem egyéni reakciók mechanikus összegződései voltak-e csupán. Az első fejezet az egyes képviselők politikai attitűdjeinek és mindenekelőtt tényleges szavazatainak gondos számbavételével kimutatja, hogy a június után valóban működő 730 képviselő közül 178 tartozott a Gironde-hoz, 302 a Hegypárthoz, és 260-en alkották a középen elhelyezkedő Síkságot (összefoglaló táblázat: 441. 1.). A Girondéről Patrick megállapítja, hogy e csoportot egyfajta negatív kötelék, az oppozíció tartotta össze. A Síkságnak az eddigieknél differenciáltabb elemzése révén kimutatja, hogy e viszonylag igen számottevő tömbnél nem egyszerűen „állást-nem-foglalásról" volt szó. Gondolatmenete szerint amennyiben e három csoport nem csupán véletlenszerűen tartozott össze, akkor tagjaik eltérő állásfoglalását már az 1793 júniusát megelőző nagy krízisek idején is nyomon lehet követni. A második részben megvizsgálja és számszerűen összegzi, hogyan foglaltak állást a posztulált csoportosulások a király ügyében, a Marat elleni per idején és a 12-es Bizottság újrafelállításának kérdésében. A szerző megállapítja, hogy a Konvent egész történetében a király pöre volt az egyetlen esemény, amikor minden küldött véleményt nyilvánított egy nagy jelentőségű politikai kérdésben. Az igen és nem szavazatok százalékos megoszlása az egyes csoportok között azt mutatja, hogy a Gironde 71,9%-ban a király mellett, a Hegypárt 94,8%-ban ellene szavazott, a Síkság pedig ugyancsak a király mellett foglalt állást, 70,8 %-os arányban. Patrick elemzi a szavazásnál előtűnő százalékos különbségek alapján elkülöníthető kisebb csoportosulások állásfoglalásának rugóit is. Megállapítja továbbá, hogy a királyellenesek zöme (80%) a Hegypárthoz tartozott, és mindössze 73 királyellenes képviselő volt csak a párton kívül. A számok elemzése nyomán a szerző ahhoz a következtetéshez jut, hogy a Hegypárt sokkal nagyobb erőt képviselt, mint ahogyan azt sokan gondolják: a 730 küldöttnek több mint 41%-át, szemben a girondisták és a Síkság à l'écart csoportjából kikerülő ellenzék ugyancsak mintegy 41%-ával, illetve a határozatlan 18%-os középréteggel. A Hegypárt egy része egyöntetű véleménye révén nagyobb súlyt képviselt, mint ahogyan azt a számok kifejezik. Miért mondják mégis újra meg újra, teszi fel a kérdést Patrick, hogy a Hegypárt csupán elenyésző kisebbség volt, amely igyekezett úrrá lenni a Konvent vele szembeforduló zöme felett? A választ a per vitáiban több helyen is fellelhetjük. A Gironde a figyelmet ismételten a szélsőbal viszonylag igen kicsiny csoportjára irányította, azt hangoztatva, hogy mindenki, aki radikális lépéseket sürget, ehhez a csoporthoz tartozik. Evvel elérte, hogy az a látszat keletkezett, mintha a Konvent egésze a Gironde oldalán állt volna, szemben a szélsőballal, amely nyiltan támogatta Párizst. Vajon azonban tényleg Párizs-ellenes volt-e a Konvent túlnyomó többsége ? Ha igen, érvel a szerző, akkor a közös Párizs-ellenesség csökkentette volna a rést a királyellenesek és a királypártiak között, ós a Hegypárt szótesett volna. A kérdés eldöntése érdekében a tanulmány szerzője megvizsgálja a Marat-per és a 12-es Bizottság kérdésében tartott szavazás eredményeit. A szavazatok megoszlásáról összeállított táblázat (458. 1.) elemzése alapján Patrick kimutatja, hogy a Konvent egésze nem állt a Marat-ellenes támadás mögött. Nem az történt, hogy a Konvent elfordult a Montagnard politikától: sokkal inkább az, hogy a jobboldal nagyobb számban képviseltette magát, mint a bal, és így kezében tartotta az események irányítását. Patrick alaposan elemzi az ülésről távolmaradó képviselők hiányzásának körülményeit, és felhívja a
