Századok – 1972
Folyóiratszemle - Mittenzwei; Ingrid: A felvilágosult abszolutizmus problémájáról 233/I
FOLYÓIRATSZEMLE 233 Összegzésképpen a szerző megállapítja: az analfabétizmus elleni küzdelem Angliában három, jól elkülöníthető szakaszban ment végbe. Az 1676-ig tartó, meglehetősen aktív szakaszt évszázados stagnálás, majd — a XIX. században — nagyon aktív periódus követte. Az egész folyamat a nyomtatás elterjedése után, mintegy 400 év alatt ment végbe; a szociális piramis csúcsától lefelé haladó irányban. A két aktív szakasz idején párhuzamosan jelentékeny demográfiai növekedés is megfigyelhető volt. A tanulmány harmadik fejezete a komparatisztika eszközeivel nemzetközi keretbe állítja az angol kulturális fejlődésről kirajzolódó képet (126—136. 1.). Az angliai helyzetet az ország két szomszédjával, Skóciával és Franciaországgal hasonlítja össze. A szerző szerint Skócia műveltség tekintetében messze megelőzte Angliát; Stone egyenesen „drámai különbségről" beszél. Franciaország fejlődése nagyjából hasonló vonásokat mutat az angliaival, de a korai XVIII. századig elmaradt Anglia mögött. Stone leszögezi, hogy Anglia a XIX. század elején nemcsak Skóciával szemben volt hátrányban: Poroszország, Svájc, Hollandia és az Osztrák Birodalom egyes területei is fejlettebbek voltak kulturális színvonalukat tekintve. Lényegében egyedül Franciaországgal szemben dicsekedhetett az ország előnnyel. Stone röviden jelzi a kultúra magasabb szintjein, az iskolarendszer, az egyetemi képzés ós az ún. klasszikus műveltség vonatkozásában kimutatható különbségeket Anglia és a szomszédos országok között, és végső konklúziója az, hogy Skócia — különösen a XVIII. században — megelőzte valamennyi európai országot. Magyarázatként a szerző többek között a skót egyetemek „nyitottságát" említi, vagyis azt a tényt, hogy a skóciai egyetemekre a tehetségeket származásukra való tekintet nélkül is beengedték. A zárófejezet (136—139. 1.) néhány következtetést foglal össze és kijelöli a kutatás aktuális feladatait ezen a területen. Stone szerint tanulmánya elsősorban mennyiségi vizsgálatokra épül, ezért a továbbiakban minőségi kutatásokra is fokozott szükség van. (Past & Present. 1969. 42. sz. 69—139. I.) F. Ingrid Mittenzwei: A felvilágosult abszolutizmus problémájáról A polgári történetírás a „felvilágosult abszolutizmus" fogalmát néhány kétes nagyságú történeti személy, elsősorban II. Frigyes dicsőítésére használta fel; a marxista történetírás viszont egy társadalmi jelenség, elsősorban az egyik társadalmi alakulatból a másikba való átmenet tisztázása eszközének tekinti. A „felvilágosult abszolutizmus" egykorú XVIII. századbeli, tehát nem utólagos elnevezés. Történelmi értelmezése mindmáig viták tárgya. Volt olyan felfogás, amely a fogalom lényegót a kevesebb szabadságot nyújtó államtól a több szabadságot nyújtó állam felé való fejlődésben, vagyis egy közbülső állapotban vélte megragadhatónak. A felvilágosult abszolutizmus így általános történelmi kategóriává vált, melynek érvényességi köre Marcus Aureliustól egészen III. Napóleonig, sőt az első világháború utáni egyes uralkodókig terjedt. Ezzel szemben Fritz Härtung ós mások a fogalmat egyértelműen a XVIII. századhoz kötötték, és lényegét az abszolutizmusnak a természetjogifelvilágosult állambölcselet elvei szerinti átformálódásában látták. Az egész vitában furcsa módon fel sem vetődött az a kérdés, hogy milyen tényezők tették szükségessé ezt az átformálódást. Ezt a kérdésfeltevést a marxista kutatás vitte be a vitába. A felvilágosult abszolutizmus definíciójának kiindulópontja csupán az a letagadhatatlan tény lehet, hogy a felvilágosult abszolutizmus is — abszolutizmus. Mióta a
