Századok – 1972

Folyóiratszemle - Stone; Lawrence: Irástudás és műveltség Angliában 1640–1900 231/I

FOLYÓIRATSZEMLE 231 Végső konklúziói a következők. A feudalizmus széthullása Oroszországban ugyanazon az úton ment végbe, mint Európa más országaiban, de sajátos vonásokat is tartalmazott. Az örökös jobbágyság viszonyai között olyan helyzetben ment végbe, amikor lehetőség volt a feudális rend térbeli kiterjesztésére is. A feudális uralkodó osztály pedig aktívan részt vett a mezőgazdasági s részben az ipari termelés átszervezésében. Ez a részvétel más formákat öltött mint Angliában. A jövedelemnövelós fő eszköze a paraszt személyére ós földjére vonatkozó teljes tulajdonjog kialakítása és a járadék korábbi rendszerének átalakítása volt. Megjelent már 1861 előtt is a termelőeszköztől megfosztott paraszt is (a földesúri gazdaságban foglalkoztatott meszjacsinyik és a városba engedett vagy küldött obrokos paraszt), a folyamat gyors kibontakozása azonban csak 1861 utánra jellemző. Volkov vitacikke sok ponton még az orosz történelemben nem túlságosan járatos olvasó számára sem tűnik meggyőzőnek. A légfőbb hiányérzetet az okozza, hogy a szerző nem a társadalmi struktúra egészét vizsgálja, csak bizonyos elemek kiragadásával általánosít. Minden bizonnyal közelebb áll a történeti valósághoz azoknak a szovjet történészeknek a véleménye, akik az örökös jobbágyság rendszerében olyan társadalmi alakulatot látnak, amely elölte a tőkés átalakulás csíráit, s nem állítják párhuzamba a tőkéssé váló angol földbirtokost az orosz bojárral. Ha Volkov alapelvével nem is tudunk egyetérteni, tanulmányának vannak megszívlelendő részei, mindenekelőtt a munkaerőpiacról, a függő parasztok bérmunka vállalásáról stb. írottak. Csak sajnálni lehet, hogy az itt jelentkező árnyalt vizsgálati módszert a szerző tanulmánya más részeiben nem alkalmazza. (Voproszi Isztorii 1970. 10. sz. 100—115. I.) O. Lawrence Stone: írástudás és műveltség Angliában, 1640—1900 Az írástudás angliai elterjedését vizsgálja Lawrence Stone — tárgyi anyagátj vizsgálati módszereit tekintve egyaránt jelentős tanulmányában. A forradalomtó századunk fordulójáig tartó periódus kulturális fejlődésének egészéről igyekszik képet adni, de ezen belül a fő figyelmet annak a folyamatnak szenteli, melynek során az írástudás az angol társadalom valamennyi rétegében elterjedt. A tanulmány három fejezetre tagolódik. Az első — „Az írástudás okai" címmel (69—98. 1.) — a művelődésre ható különféle tényezőket veszi sorra ós elemzi. Ez a rész, tekintettel a témakör meglehetősen elhanyagolt voltára, elsősorban elméleti alapvetés. Stone nem tekinti véglegesnek és tökéletesnek rendszerét, amelyben felvázolja a kultúra szerkezetére ható különféle tényezőket: sokkal inkább saját, konkrét kutatásai számára körvonalazza viszonyítási keretként. Hét tényezőt különít el, melyek valamilyen módon befolyásolják a műveltséget. A társadalmi szerkezet mintegy keretét képezi a kultúrának, de — figyelmeztet Stone — a kettő között kölcsönös, kétoldalú kapcsolat, interakció van. Igen fontos szerepe van azoknak a foglalkozási lehetőségeknek, melyeket a műveltség kínál, illetve hiánya esetén elérhetetlenné tesz. Hosszabban foglalkozik a vallás szerepével. Sokakkal szemben nem a kereszténységet általában, hanem mindenekelőtt a protestantizmust tekinti a műveltségi színvonal emelkedésére ható legfontosabb vallási tényezőnek. Részletesen elemzi a puritanizmus jelentőségét az angol kultúra szemszögéből, ós érinti a vallási harc kulturális szerepét is. Fontosnak tartja a műveltségnek a társadalom ellenőrzésében és irányításában játszott szerepét, és történetileg elemzi az írás és a kultúra helyét a társadalomszervezés, a politikai irányítás eszköztárában. Ötödik tényezőként a demográfiai mozzanatokat, a születési és halálozási arányok, a nópességnöveke-