Századok – 1972

Folyóiratszemle - Kertman; L. Je.: A történeti szituációk törvényei 223/I

FOLYÓIRATSZEMLE KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOKBÓL L. Je. Kertman: A történeti szituációk törvényei Bevezetőjében a történeti törvényszerűségek klasszifikálásának fontosságát hangsúlyozza. Röviden érinti az egyetemes érvényű általános szociológiai törvények szintjeit. Megállapítja, hogy ezek feltárásához a konkrét történeti folyamat lényegi ismerete szükséges. Ezt a történeti ismétlődések törvényének az összehasonlítás módszerével történő alkalmazása biztosítja. Az összehasonlító módszer létjogosultsága viatathatatlan. Kérdés: ismétlődnek-e a történeti szituációk? A választ Lenin interpretálásával igyekszik megadni a szerző. Ismeretes, hogy Lenin az 1848-as francia forradalom menetét és az 1917-es orosz februári forradalmat azonos típusú szituációnak értékelte, a külső és belső feltételek eltérő volta ellenére. Az 1917-es forradalmak menetében, amikor a burzsoá-demokratikus forradalom szocialistává fejlesztése került napirendre, Lenin a jobboldali veszély előrejelzésével igyekezett a forradalmi párt vezetőit és közvetve a tömegeket a gyors forradalmi döntés szükségességéről meggyőzni. Azért folyamodott a két történeti szituáció összevetéséhez, hogy egy „orosz Cavaignac" veszélyének jelzésével győzze meg a maga igazáról elvtársait. Melyek a két szituáció minőségileg azonos típusú voltát mutató tényezők? 1848 ill. 1917 februárja egyaránt a liberális burzsoáziát juttatta hatalomra, amely aztán Franciaországban is és Oroszországban is a „rend" hívévé vált, nem állt érdekében a forradalom továbbvitele. Mindkét szituációban jelen van az ingadozó kispolgárság, amely politikailag eléggé aktív, s végül szerepet játszik a proletariátus, amely a forradalom vógigvitelében, sőt túlhajtásában érdekelt. A szerző nem boncolgatja a fenti tényezők eltérő oldalait, csupán az általános történelmi feltételek és egyéb külső tényezők különböző voltára utal, mert ami a történelmi szituációk szempontjából döntő: az osztályviszonyok azonos típusúak. A kiinduló ponthoz visszatérve ez azt jelenti, hogy azonos típusú szituációk esetén azonos jellegű következmény jöhet létre, adott esetben egy Cavaignac-szerű fellépés a burzsoázia részéről. Megállapítható tehát, hogy a történelmi szituációk tipizálásának legfontosabb feltétele az osztályviszonyok azonos vagy hasonló volta. A különböző típusú konkrét történelmi szituációk aztán sajátos belső törvényszerűségekkel is rendelkeznek. A szerző néhány következtetését emelnénk itt ki. Az egyik, hogy a történelemben az ismétlődések törvényszerűsége a történelmi szituációkra is vonatkozik, s ez teszi lehetővé a szituációk tipológiai általánosítását. Rámutat továbbá, hogy míg az ismétlődés általában a konkréttól való elvonatkoztatás, a szituációk ismétlődése közelebb marad az objektív konkrétsághoz. Ebből is kitűnik az a követelmény, hogy a szituációk tipizálása csak akkor eredményes, ha objektíve és konkrétan ténylegesen azonos szituációkat hasonlítunk össze. Amennyiben ennek a követelménynek megfelelt a tipizálás, úgy lehetőség van az egyes szituáció-típusok törvényszerűségeinek kitapintására.