Századok – 1972

Történeti irodalom - Marksz–isztorik (Ism. Niederhauser Emil) 182/I

174 TÖRTÉNETI IRODALOM 186 egyik legsötétebb oldalának látta, utalt a helyi feudális elemek szerepére a gyarmatosítók kiszolgálásában. Már ekkor felvetette a hazai proletár forradalom és a gyarmati népi felkelés közti együttműködés lehetőségét. A proletariátus mozgalmait is figyelte, de a legtöbbet a chartizmusról írt, mert a kontinensről kevés volt az értesülése, s azt sem közölhette mind konspirációs okokból. Az 1853-as milanói felkelést túlbecsülte, amikor a közeledő új robbanás előjelét látta benne. Foglalkozott az indiai és a kínai felkeléssel, s egyidejűleg (1857) a nyugat-európai munkásosztálynál is újabb forradalmiság jeleit látta meg. Az orosz parasztmozgalmakról forradalmi helyzetre következtetett. 1860-ban helyeselte Garibaldi fellépését, bár magánlevélben bírálta. Az 1863-as lengyel forradalom kapcsán úgy vélte, most keletről nyugat felé halad majd a forradalom. De 1863-ban publicisztikai tevékenysége véget ért. Az egész tevékenységből látható, hogy érdekelt volt mindig a történeti igazság felderítésében, mint a kor harcosa. E. A. Zselubovszkaja a második császárság történetének feldolgozását vizsgálja. Már a Brumaire-rel Marx megmutatta a rendszer alapvető vonásait, holott 1851 decembere és 1852 márciusa közt írta, tehát igen korai időpontban. Kimutatta a bonapartizmus osztálygyökereit, szemben Victor Hugóval, aki mindent Napóleonnal magyarázott, s ezzel felnagyította személyét, és Proudhonnal, aki a szociális forradalom képviselőjét ünnepelte benne. Marx összesen egy kötetre valót írt a második császárságról, kimutatta, hogy III. Napóleon a nagy Napóleon paródiája. Elismerte a korszak nagy gazdasági eredményeit, de úgy látta, hogy ezek függetlenek a rendszertől, más országokban is megvannak, s az új aranylelőhelyek felfedezésével hozhatók kapcsolatba. A tényleges fejlődésnél még nagyobb a tőzsdei spekuláció. Az ipari burzsoázia nem tud eredményesen harcolni a fináncarisztokrácia ellen, mint Angliában. Az új válságot és forradalmat már 1852—53-ban várta. A krími háborúért Napóleont okolta, aki így akarta megnyerni a katolikus pártot és elodázni a forradalmat. Külföldön növelte népszerűségét, de belül siettette bukását. 1857-ben Marx meglátta a válságot, amely aláássa a császár uralmát, ezt Orsini merénylete is mutatja. Előre látta Marx Napóleon itáliai háborúját is, szerinte ez nem marad majd helyi jellegű, hanem általános forradalmi háborúvá szélesül ki. Később kimutatta: ez azért nem következett be, mert Napóleon gyorsan befejezte a háborút. Itália így függésbe került tőle. A Herr Vogt 1860-ban folytatja a rendszer kritikáját, különösen a gyarmati kalandokét (Szíria, Kína, Mexikó). 1863-ban úgy látja, hogy Mexikóban Napóleon kitöri a nyakát. Felfigyelt az 1860-as évek gazdasági és politikai nehézségeire, az 1868-as választásoknál rámutatott, hogy a proletariátusnak nincs vezére. A rendszer gyors megdőlése igazolta Marx elemzéseit. A republikánus burzsoázia is forradalomellenesnek bizonyult. Sz. V. Obolenszkaja Marxnak Németország 1848 utáni fejlődési útjairól írt munkáit elemzi. Itt világosan látható, hogy a történeti események tanulmányozása Marxnál nem öncél, hanem a politikai cselekvést szolgálja. Marx ellenezte a kisnémet megoldást. 1850 közepéig úgy vélte, a forradalom folytatható. A felvirágzás ezt megakadályozta, de az 1857-es válság új forradalomra nyújtott reményt. 1859-ben Napóleon elleni össznémet harcot remélt, 1863-ban a lengyel felkeléssel kapcsolatban várta a forradalmat. A burzsoázia helyett a proletariátus lesz itt az ellenzék, a német munkásosztály érettebben lép a politikai porondra. Marx bírálta Lassalle szektásságát, de úgy látta, ez is beletartozik a német munkásmozgalomba. 1866 eseményeit pozitívnak mondta. De utána elítéli, hogy Poroszország átveszi a bonapartizmust. 1870-ben lehetségesnek látja az osztályharcot nemzeti méretekben. 1871 után is nagy érdeklődést mutatott a német gazdasági fejlődós iránt. B. Sz. Ityenberg Marxnak a jobbágyreform utáni Oroszország gazdasági-társadalmi fejlődése iránt tanúsított érdeklődésót és orosz kapcsolatait összegezi. Az 1860-as évek végétől foglalkozott részletesebben a kérdéssel, ekkor kezdett oroszul tanulni, bár Orosz-