Századok – 1972

Történeti irodalom - Isztorija Ruminii. 1848–1917; 1917–1970 (Ism. Dolmányos István) 176/I

174 TÖRTÉNETI IRODALOM 178 világháború elleni tiltakozó mozgalom történetéből kiderül, hogy a romániai munkásmozgalom a balkáni országokhoz hasonló, szép antimilitarista múlttal rendelkezik. A baloldal így is gyengének bizonyult, mivel antimilitarizmusában sok volt a felszínes elem. A századeleji erdélyi románságról írt fejezet (amelyet szintén Iszlamov írt) a román nemzeti párt irányzatainak elemzésével tűnik ki. Az erdélyi munkásmozgalomról szólva figyelemre méltó adatokat említ. Azt az értékelést azonban, hogy a magyarországi munkásmozgalomban a nemzeti szekciók elkülönülésekor nem jelentkeztek szeparatista tendenciák, s hogy a román és más szekciók teljesen következetes harcot vívtak „saját" nacionalizmusuk ellen is, nem tudjuk elfogadni. Az ausztriai mozgalomban jelenlevő szeparatista tendenciák csak erőteljesebbek voltak. Az első kötetet a világháború korszakának ismertetése zárja le. Vinogradov jól ábrázolja a román királyság diplomáciáját, amely a „számító menyasszony" módján latolgatta a szemben álló imperialista szövetséges tábor ajánlatait. Az erdélyi munkás-és parasztmozgalmat jellemezve rámutat, hogy a háború és a Habsburg-elnyomatás, valamint a magyar elnyomás elleni harcban a legfontosabb szerepet a tömegek forradalmi küzdelme játszotta. A román burzsoázia azonban igyekezett befolyása alá vonni a néptömegeket. Az Ny. I. Lebegyev, A. A. Jazikova, J. D. Karpenko, I. E. Levit, J. A. Piszarev által szerkesztett második kötet első fejezete a Nagy Októberi Szocialista Forradalom romániai hatását és a román kommunista párt létrejöttének történetét foglalja össze. A román kommunista párt keletkezéstörténete bonyolultabb, mint néhány más országé: genezise időben elhúzódott (1917—1921), térben kiterjedt. P. P. Vangyel, mint szovjet történész újat tud mondani arról a folyamatról, amelyben az Oroszországban 1917 nyarán létrejött első internacionalista csoportból, az odesszai román szociáldemokraták forradalmi bizottságából, 1918 újabb külföldi és romániai kommunista szervezeteiből a romániai szociáldemokrata párton belül kibontakozott harcon keresztül végre hivatalosan is megalakulhatott a kommunista párt. Pozitívan méltatja a Komintern segítségét. Megemlíti a román munkásmozgalom több korai szovjet kapcsolatát, így Bujor Leninnél tett látogatását, a román szociáldemokrata delegáció moszkvai útját. Az RKP kialakulásáról szólva nem feledkezik meg Rozványi Jenő kiváló szerepéről. Az első világháború-végi forradalmi válság közvetlenül befolyásolta a szovjet— román kapcsolatok alakulását. Noha Szovjet-Oroszország Romániával szemben is rendszeresen hitet tett békeszándékai mellett, a királyi kormányzat beleavatkozott a szovjetországban, így a régi Besszarábia, Szovjet-Moldva területén kialakult forradalomba és polgárháborúba. Vangyel — helyesen — megkülönböztetett figyelmet szentelt a szovjetmoldvai eseményeknek. A szovjet történetírás legújabb eredményeit felhasználva bebizonyítja, hogy a szovjet kormány igazságosan járt el az ún. Diamandi-incidens ügyében, s Szovjet-Moldvának a királyi csapatok által történt megszállása a forradalom ottani vívmányainak megsemmisítését jelentette. Vangyel hangsúlyozza, hogy e beavatkozás és megszállás jogosságát a szovjethatalom sohasem ismerte el. Az 1921. évi varsói szovjet—román diplomáciai konferencián is tiltakozott, és kérte a kapcsolatok békés rendezését, ám a királyi Románia külpolitikája ezt meggátolta. Az RKP keletkezéstörténetével kapcsolatban előkelő helyet kapott a magyar forradalmi munkásmozgalom, a Magyar Tanácsköztársaság romániai hatásának ismertetése. A romániai szocialista párt tiltakozott a magyarországi intervenció ellen, majd 1919. július 21-én általános politikai sztrájkot rendezett a magyar forradalmárok védelmében. Erdélynek a román monarchia irányításával történt egyesítését a kötet alapvetően pozitív előrelépésként értékeli, bár erőteljesen érzékelteti, hogy a román földbirtokosság és burzsoázia vezető szerepe e folyamatban a forradalom, illetve a forradalmi válság vereségéhez, lehanyatlásához is vezetett. Az 1918. évi gyulafehérvári határozat meg-