Századok – 1972

Történeti irodalom - Komjáthy Miklós: Protokolle des Gemeinsamen Ministerrates der Österreichisch-Ungarischen Monarchie (1914–1918) (Ism. Pölöskei Ferenc) 171/I

I 172 TÖRTÉNETI IRODALOM választott résztémájának, a közös minisztertanács kialakulásának, funkcionálásának feltárása s elhelyezése a kiegyezéses államszerkezetben. Kiváltképpen a törvényhozó és végrehajtó hatalom egymáshoz való viszonya igényelte e történetírói megoldást. Komjáthy kimutatja, hogy a Monarchia államszerkezetének két alapvető pillére, a parlamenti és a minisztériális közül az utóbbi volt a lényegesebb. Hiszen a delegációk nehézkes, a legtöbb kompromisszumos jegyet viselő intézménye eleve alkalmatlan volt a nagy központi parlament szerepének betöltésére. De a Monarchia államszerkezetének ellentmondásos körülmények között végrehajtott polgári átalakítása során milyen formákat öltött a minisztertanács a parlamenti jellegüktől megfosztott delegációkkal szemben, nem lépte-e túl törvényben rögzített hatáskörét, szerepe a világháború során hogyan módosult ? így sorakoztatja a szerző a kérdéseket, hogy azután történeti elemző készségét bizonyítva, gazdag forrásimerete, széleskörű kormányzattörténeti tájékozottsága birtokában pontról-pontra hiteles válaszokat adjon a maga által feltett, de a Monarchia történetével foglalkozó szakembereket szerte a világon nagyon is érdeklő kérdésekre. Kimutatja, hogy mind a magyar, mind az osztrák kiegyezési törvény csupán negatív formában határozta meg a közös minisztertanács feladatkörét és illetékességét. Mégis az uralkodói akarat eszközeként a Monarchia legfőbb államigazgatási szerve volt. Hatalmát, hatáskörét csak növelte az a körülmény, hogy hiányzott az összmonarchiai törvényhozó hatalom. Funkcióját sohasem szabályozták részletesen, a jogszabályi rendezés hézagossága pedig nagy lehetőségeket kínált a dinasztia számára. Hiszen felelősséggel csupán az uralkodónak tartozott, aki saját elképzelései szerint nevezte ki, vagy váltotta le a közös minisztereket. Ilyen módon a dualista rendszerben a törvényhozó és végrehajtó hatalom csúcsszerveinek felemássága, különösképpen a közös minisztertanács hatáskörének kidolgozatlansága mind hozzájárult az uralkodói jogkör kiszélesedéséhez. Szakszerű forráskritikai módszerrel bizonyítja, hogy az egykorú gyakorlat a kiegyezéssel teremtett közös minisztertanács jegyzőkönyveit az osztrák-császári minisztertanács jegyzőkönyvei sorozatának folytatásaként kezelte, így az osztrák-császári minisztertanács jegyzőkönyvvezetésének számos mozzanata érvényesült a közös minisztertanács jegyzőkönyveiben is. Tartalmilag az Osztrák-Magyar Monarchia közös miniszteri konferenciáinak legfontosabb funkcióját fél évszázadon át az általános külpolitikai helyzet, a Monarchiát egyetemesen^ érdeklő problémák, valamint az osztrák és a magyar kormány között felmerülő vitás ügyek megtárgyalása jelentette. A szerző különösképpen részletesen kitér a közös külügyminiszter, a közös miniszteri konferencia elnökének szerepkörére. A világháború időszakában azonban megnövekedett a közös hadügyminiszter szerepe a közös miniszteri konferencián, ós ezáltal a birodalom életének irányításában is. S ez nem pusztán a háborús állapottal, a világháborúval magyarázható, közrejátszott ebben az a körülmény is, hogy a gazdaságilag és katonailag erősebb Németországgal való szövetség a Monarchia külpolitikájának önálló lehetőségeit nagy mértékben sorvasztotta. A közös külügyminiszteri állás tartalmának s változásainak elemzése mellett ezért a szerző elmélyültebben vizsgálhatta volna a közös hadügy- és pénzügyminiszter funkcióját, szerepkörét is. A kötetben közölt dokumentumok, az ún. közös minisztertanács első világháború alatti üléseinek jegyzőkönyvei, nemcsak az Osztrák-Magyar Monarchia és a területén élt népek, hanem Európa történetének is fontos forrásanyaga. Hiszen az akkori császárságkirályság legfőbb kormányzati szervének sokirányú működését világítja meg. A jegyzőkönyvek a politikai, diplomáciai, katonai és gazdasági kérdések egész tömegét ölelik fel. A politika- és diplomáciatörténet nem nélkülözheti pl. a közös minisztertanács 1914. július 7-i, július 19-i, 1916. február 3-i, 1915. március 8-i, vagy 1917. március 22-i ülésének jegyzőkönyveit, amelyek a Monarchia fontos politikai, diplomáciai, külpolitikai