Századok – 1972
A XIII. Nemzetközi történettudományi kongresszus - Parasztmozgalmak és agrárproblémák a XVIII. század vége óta - Spira György: A parasztság és a nemzeti törekvések Magyarországon a polgári átalakulás korszakában 166/I
166 A XIII. NEMZETKÖZI TÖRTÉNETTUDOMÁNYI KONGRESSZUS Spira György: A parasztság és a nemzeti törekvések Magyarországon a polgári átalakulás korszakában Jacques Droz professzor referátumának (Mouvements paysans et mouvements nationaux) ahhoz a részéhez1 szeretnék hozzászólni, amely az európai országok parasztságának a nemzeti mozgalmak iránt a XIX. század első felében tanúsított magatartását elemzi. Mindenekelőtt hangsúlyozni kívánom, hogy azt, amit Droz professzor a parasztság állásfoglalásainak fő válfajairól kifejt, egészében helyesnek tartom. Szeretném azonban megjegyezni, hogy az általa felvázolt típusok tisztán csak egyes esetekben jelentkeznek, más esetekben viszont meglehetősen bonyolult, különböző típusok jellegzetességeiből szövevényesen összetevődő kép rajzolódik elénk, s így van ez abban az országban is, amelynek a történetével foglalkozom: Magyarországon. Magyarországon a helyzetet elsősorban az teszi bonyolulttá, hogy ez az ország az adott időszakban egyfelől nem önálló, hanem csupán a nemzetek és nemzetrészek egész sorát magába foglaló Habsburg-birodalom alávetett tartományainak egyike, másfelől viszont maga is fölöttébb vegyes nemzeti összetételű lakossággal bír, amelyen belül a magyarok számaránya mindössze 40%-os. Érthető hát, ha ilyen körülmények között a magyar nemzeti mozgalom élén álló nemesség egyidejűleg kétfelé hadakozik: egyrészt a Habsburgok ellen Magyarország alávetettségének megszüntetéséért és azért, hogy a birodalom egyéb tartományaival egyenjogúsítandó Magyarország irányítását maradéktalanul a maga kezébe vehesse, másrészt a magyarországi nemzetiségek nemzeti mozgalmai ellen azért, hogy ezeknek a vezetőrétegeivel osztozni ne legyen kénytelen a Magyarország fölött általa gyakorolni kívánt kizárólagos irányító szerepen. S érthető az is, ha ilyen körülmények között a magyar nemesség által képviselt nacionalista ideológia középpontjába a történeti jogokra való hivatkozás és az államnemzet gondolata kerül, hiszen — most csak jelenlegi témánk szemszögéből vizsgálva a kérdést — a magyar nemesség, ha a nem-magyar paraszti tömegeket el akarja szigetelni a nemzetiségi mozgalmaktól és a magyar paraszti tömegekkel együtt emezeket is a maga oldalán akarja felsorakoztatni a Habsburgok ellenében, akkor mással nem is érvelhet, mint azzal, hogy* Magyarország a maga történetileg kialakult határai között egyetlen politikai egységet alkot, s hogy akik ennek az országnak a területén élnek, azok mind magyarok. Más kérdés, hogy ez az érvelés 1848 előtt sem a magyar, sem a nem-magyar paraszti tömegekre nem gyakorol különösebb hatást. De ez természetes is, hiszen a parasztság nagyfokú feudális kizsákmányolásnak van alávetve, legfőbb kizsákmányolói pedig (a nem-magyar lakosságú országrészekben is) a magyar nemesek. S, igaz, kizsákmányolja a parasztságot a Habsburgok kezében lévő államhatalom is, az állami kizsákmányolás súlya azonban kisebb, mint a földesúrié, s a parasztok szemében még kisebbnek látszik, mert például a parasztságra nehezedő állami adók nagyobbik hányada közvetett adó, a földesúri szolgáltatások viszont általában közvetlen és személyes jellegűek. Megint más kérdés azután, hogy különösebb sikert 1848 előtt a (nagyrészt értelmiségiek által vezetett) nemzetiségi mozgalmak nemzeti jelszavai sem aratnak a nem-magyar paraszti tömegek körében, mert ezek ekkor még többnyire csak olyan értelmiségi igényeknek adnak hangot, amelyek a parasztságot meglehetősen hidegen hagyják. Ahol tehát egymás szomszédságában élnek magyar és nem-magyar parasztok, ott a hagyományos egyetértés továbbra is megmarad közöttük. Csakhogy ez az egyetértés nem a magyar nemesség Habsburg-ellenes harcának támogatásában, hanem éppen a magyar földesurak ellen szervezett közös parasztmegmozdulásokban nyilvánul meg, mint
