Századok – 1972
Közlemények - Zachár József: A Verfassungspartei külpolitikája a Neue Freie Presse tükrében az 1870-es években 126/I
A VERFASSUNGSPAETEI KÜLPOLITIKÁJA 141 a háború. A mostani állapot már nem tarthat sokáig, mindkét oldalról olyan hangok hallatszanak, amelyek a harc megkezdése után kiáltanak."7 5 Az újabb háborúért is a nagyhatalmakra hárítják a felelősséget: „Nem a porta, a diplomácia viseli a bűnt, ha a béke érdekében történő minden erőfeszítés kudarcot vall, mert azt állandóan rossz helyen és hibás feltételezések mellett tették."7 6 Ebben a helyzetben a Monarchia hivatalos kormánypolitikával szemben megállapítják: nem nézhetjük fölényes közömbösséggel a dolgokat, az események folyását nem követhetjük csupán ráérő nézőként, nem proklamálhatunk kezdettől fogva politikai, erkölcsi, katonai semlegességet."77 Pontosabban is megmondják, mit értenek azon, amit ilyen szépen körülírtak: „Akarjuk, vagy nem, Románia orosz megszállása, az oroszoknak a Dunán túl való megjelenése akcióba hív bennünket."7 8 1877 áprilisában mindkét fél elhatározza a hadműveletek megkezdését. Oroszország a régi, Románián átvezető hadiutat választja a támadásra. A szabad átvonulást az április 16 i szerződésben biztosítja, amelyben egyúttal a Törökországtól függőségben levő államnak garantálja a függetlenséget és védelmét.7 9 Meglepő módon erről a szerződésről alig tesz említést az osztrák liberális lap: „Bár a románokkal szemben mindig kevés jót tételeztünk fel, meglepett bennünket az orosz—román megegyezés."8 0 Érdekeiket azonban oly mértékben találják megtámadva, hogy a Monarchia fellépését kívánják: „Lassanként ideje lesz, hogy Ausztria beszéljen, Németországgal és Angliával egy közös politikáról megegyezzék. A tiszta passzivitást, amely minden eseményt megtörténni hagy, és a kezeit az ölébe teszi, hacsak éppen nem a saját háza ég, fel kell adnunk; az április 16-i megegyezés éles figyelmeztetés, hogy Ausztriának fel kell hagynia azzal, hogy »fel eszközökkel és fél tettekkel habozva haladjon«."8 1 Az április 24-i orosz hadüzenetet az európai kabinetek kulisszák mögötti tárgyalásai követik, elsősorban a két legérdekeltebb kormány — Anglia ós Ausztria-Magyarország — között folyik az érintkezés, anélkül, hogy sikerülne közös fellépésben megegyezni.8 2 Minderről azonban a Neue Freie Presse semmit sem tud, egész Európát a törökök magára hagyásával vádolja: „Törökország teljesen saját erejére van utalva. Egy kéz sem akar Európa által garantált integritásának a védelmére megmozdulni; a szerződéseket, amelyek segítséget biztosítottak, Oroszország széttépi, a többi hatalom figyelemre sem méltatja. Oroszország felgöngyölíti egész Kelet-Európát anélkül, hogy valaki is ellenvetést tenne."83 De még a diplomáciai lépéseket is kevésnek találná a Verfassungspartei lapja, a várhatóan elkerülhetetlen, nagyarányú orosz győzelmeket ellensúlyozandó, preventív hadműveleteket várna el a Monarchiától: „A legjobb politika Szerbia elfoglalása lenne. Ott nemcsak az oroszok átvonulását és a fejedelemségnek a háborúban való részvételét akadályoznák meg az osztrák csapatok, hanem a bulgáriai oldalszárnyat is biztosító állást foglalnának el."8 4 Ugyanakkor nem egyedül akarnak szembeszállni az orosz veszély -lyel. A Dunán sikeresen átkelő és előrenyomuló orosz csapatok láttán úgy vélik: „Minél tovább nyomulnak az oroszok előre, annál komolyabb, de annál kényszerítőbb is lesz a helyzet. Ausztria kormánya jól tenné, ha az események folyásának éberebb ellenőrzé-75 NFP, 1877. márc. 1. 76 NFP, 1877. ápr. 10. "NFP, 1877. ápr. 21. 78 Uo. 79 Fr. Haselmayr : i. m. 139. 1. 80 NFP, 1877. máj. 1. 81 Uo. 82 Diószegi I.: i. m. 270. 1. 83 NFP, 1877. máj. 26. 84 NFP, 1877. jún. 20.
