Századok – 1972
Közlemények - Zachár József: A Verfassungspartei külpolitikája a Neue Freie Presse tükrében az 1870-es években 126/I
A VERFASSUNGSPAETEI KÜLPOLITIKÁJA 139 liberálisokban: „Ezek a kikötések, mondjuk csak ki, az orosz kancellár eklatáns sikerét jelölik."5 9 A reichstadti találkozó után felröppenő, annexiót emlegető hírekkel szemben azonnal élesen elítélő álláspontot foglal el a Verfassungspartei lapja: „A délszláv országok Ausztria általi annexiójának esztelen politikájáról nem is beszélünk. Erre nincs tér. Aki nem vet, ne is arasson. Aki nem harcol, ne is zsákmányoljon. Sem a törökök, sem a szerbek nem azért véreznek, hogy egy harmadik — Ausztria — kapjon egy darab országot. Mindketten a birtoklásáért harcolnak, és döntsenek ebben a fegyverek. A másik a zsákmány megosztásának a politikája lenne, és Oroszország ostoba lenne, ha nem nyúlna egy nagy darab felé."60 De nemcsak ebben a kérdésben fordulnak a hivatalos politikai irányvonal ellen, hanem a Monarchia semlegességének proklamálása ellen is kikelnek: „Ügy hisszük, csak két hadviselő hatalom között lehet semlegesnek lenni, egy szomszéd országbeli felkelés esetében a »semlegesség« szót egyáltalán nem szabad használni, mert ebben az esetben minden kormány kötelességei elő vannak írva."6 1 Az osztrák liberálisok Törökország győzelmére számítanak: „Szerbiának nincs lehetősége, hogy ebből a harcból győztesként kerüljön ki."6 2 Ezért elleneznek mindenfajta beavatkozást a nagyhatalmak részéről: ,,A hadiszerencsének van döntő szava, egyesegyedül, és nem szabad helyét egy kétértelmű diplomáciának átadni, amelynek békéltetése inkább bajjal-teli Törökország számára, mint az ellenséggel vívott harc."6 3 Helyeselnek viszont egy Törökország javára teendő közvetítést: „A közvetítés csak arra törekedhet, és arra kell törekednie, hogy a harcot lerövidítse, de nem szabad a gyengébb fél egyoldalú előnyben részesítését követni. Úgy hisszük, hogy Törökország Szerbia feletti hűbérúri jogait annak erősebb képviseletét illetően is el kell ismerni, és hogy Milan fejedelemnek az általa vezetett szerencsétlen hadjárat jobb tanulmányozása céljából vissza kell vonulnia a magánéletbe. Szerbia ettől még nem fog tönkremenni, és a porta ezáltal olyan előnyben részesül, amelyre szüksége van, hogy a felkelések ne térjenek vissza állandóan, és a Balkán-félsziget országai ne legyenek a legvadabb harcok állandó színterei."64 Ugyancsak elítélik a bekövetkező jelentős török győzelmeket ellensúlyozni akaró orosz diplomáciai törekvéseket, és szembeállítják a két véleményt: „Oroszország a többi hatalmat ahhoz az alapelvhez igyekszik téríteni, hogy Szerbiának a háború által semmit sem szabad veszítenie, eddigi előnyös helyzetét meg kell tartani, és Törökországnak le kell arról mondania, hogy győzelmeiből bármilyen gyakorlati hasznot húzzon."6 5 Ezzel szemben az osztrák liberálisok éppen ellenkező véleményt képviselnek: „Hogy ne hamis béke legyen, hogy Szerbia ne . . . Törökország nyugtalan szomszédja maradjon, a hatalmaknak arról kell gondoskodniuk, hogy Törökország biztos garanciák révén védve legyen a szerbek részéről kiinduló ismételt szándékos békeszegés ellen. Ha a Szerbia által kihívott közvetítés ezt nem valósítja meg, akkor éppen semmire sem használható, ós inkább a háború tartana tovább."6 6 A szerb kormány 1876 augusztusi lépését vizsgálva, amellyel a nagyhatalmak közvetítését kérte egy fegyverszünet létrehozására, nem adnak hitelt Szerbia békevágyának, úgy látják, csak időnyerés a célja, ezért a törököket további harcra, döntő győzelem 59 NFP, 1876. júl. 12. 60 NFP, 1876. aug. 3. 61 NFP, 1876. júl. 14. 62 NFP, 1876. aug. 6. 63 NFP, 1876. aug. 3. "NFP, 1876. aug. 10. 65 NFP, 1876. aug. 25. 06 NFP, 1876. aug. 26.
