Századok – 1972

Folyóiratszemle - Julliard; Jacques: Fernand Pellutier és a szindikalista direkt akció kezdetei 1456/VI

1456 FOLYÓIBATSZEMLE befolyására, aki ekkoriban még Londonban szerkesztette és adta ki a La Lanterne о. lapját. S mellette ott éltek, tevékenykedtek és hatottak az olyan általánosan megbecsült forradalmárok, mint Jules Vallès és Louis Michel s a nemzetközileg kevésbé ismert Charles Malato. (Marxism Today. 1971. jún. szám. 170—186. I.) J. Jacques Julliard: Fernand Pelloutier és a szindikalista direkt akció kezdetei Pelloutier a modern francia szakszervezeti mozgalom hőse, szervezője, teoretikusa. A tömegmozgalom e stratégáját életében viszonylag csak szűk körben ismerték. Fiatalon, harminchárom éves korában halt meg s életében olyannyira nyomorgott, hogy nem­csak közeli és távoli barátai (Jaurès) nyújtottak neki támogatást, hanem még az őt megfigyelő rendőrök-detektívek is segítséget kértek számára. Ténylegesen önzetlenül halálba és nyomorba dolgozta magát a munkásokért. Ő alakította ki az 1890-es évek elején a Bourse-okat, majd a CGT-t, nagyobb felmérést jelentetett meg a munkások életkörülményeiről. Az ellentmondások azonban ezzel nem értek véget, Pelloutier-ről mind a mai napig nem jelent meg igazi átfogó életrajzi munka — meglehetősen meg­feledkeztek róla. Ez a megfeledkezós azonban sohasem volt teljes, az első világháború előtt — mint Julliard megállapítja — P. Monatte állított emléket munkásságának, írtak róla a két világháború között is, 1945 után is, tisztelettel ós elismerően emlékeztek • meg róla a francia munkásmozgalom nagy történetírói, Dolléans, Dommanget, aki négy évvel ezelőtt megjelent munkájában „a forradalmi szindikalista munkásmozgalom egyik, ha nem a legnagyobb alakjának" nevezte. Julliard egyúttal attól is óvja olvasóját, hogy Pelloutier-ben mitikus kört lásson, és inkább a kritikus vizsgálatot, elemzést sürgeti. S erre a kritikai elemzésre nagy szükség is van. Pelloutier tehetős, vallásos családban született, vidéki újságíró lett, majd meg­ismerkedett az akkor még fiatal és baloldali radikális Briand-nal, mindketten bírálják a polgári köztársaságot, anélkül, hogy a Boulanger-válság idején a tábornokhoz csatla­koznának, a szocialista mozgalom balszárnyán szerepeltek, 1892-ben már az általános sztrájk módszerét népszerűsítették. Míg azonban korábban Pelloutier is együttműködött a szocialisták különféle árnyalatait képviselőkkel, egészen az anarchistákig, új lapok meg­teremtésében, 1893-tól fokozatosan az anarchista nézetek lesznek felfogásában a leg­inkább meghatározók. 1896-ban Jean Grave, Pouget és Louise Michel oldalán az anar­chisták május 1-i gyűlést szervezik meg, ami után megalakítják az anarchista lapokat, s az olasz Malatestával, a holland Cornelissennel és a francia Hamonnal együtt az Anar­chista Internacionálé újjáalakításán fáradozik. Pelloutier 1892 —1895 között a munkások szervezésével egyidejűleg változatlanul az általános sztrájk gondolatát népszerűsíti, többek között arra is hivatkozva, hogy a részleges sztrájkok esetleg túl kockázatosak ós eredménytelenek maradnak. Az általános sztrájk, a közvetlen forradalom eszméjének hirdetését azonban összekötötte azzal, hogy mindig aláhúzta, a munkásoknak sokféleképpen kell felkészülniük erre a forradalomra. A munkásszervezetek, a Bourse-ok megalakítása mellett nagy gondot fordított a mun­kások képzésére, s Julliard részletesen elemzi, hogy ezt a képzést milyen sok úton szor­galmazta, nemcsak a közvetlen ipari-gazdasági ismeretek nyújtásával. Ehelyütt a tanul­mány érinti Pelloutier történeti, művészeti és kritikai nézeteit is. (Le Mouvement Social 1971. ápr.—jún. szám, 3—32. I.) J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom