Századok – 1972

Történeti irodalom - Gergely Pál: A Magyar Tudományos Akadémiára hagyott Vigyázó-vagyon sorsa (Ism. Boros Zsuzsanna) 1447/VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1447. meghatározott célra tett alapítványok továbbra sem biztosítottak megfelelő anyagi alapot. Ebben a helyzetben jelentős változást jelentett, s egyben a Magyar Tudományos Akadémia két világháború közti történetének egyik legjelentősebb eseménye volt az Akadémia javára tett „Gróf Vigyázó Sándor ós Ferenc, valamint Vigyázó Sándorné, Podmaniczky Zsuzsanna örökalapítvány". Vigyázó Ferenc gróf halála után, 1928-ban, végrendelete értelmében az MTA tulajdonába került a Vigyázó-vagyon, mely az alapítványban foglalt számos kikötés ellenére jelentős értéket képviselt. Az örökség kb. 25 000 kat. h földbirtokból (melyhez 2590 h erdő járult még Románia területén), 2 pesti bérházból, 4 kastélyból, értékes iparművészeti tárgyakból és 17 000 kötetes könyvtárból állt. Az alapítvány nemcsak az Akadémia anyagi helyzetében hozott jelentős változást, de a tudományos társaság egész szervezetét, működésót mozgásba hozta, jelentékenyen módosította, s ami különösen jelentős tény: az Akadémia tevékenységét addig kísérő csendet egyszerre megnövekedett érdeklődés váltotta fel. A Vigyázó-vagyon átvételét kísérő peres eljárások, a jövedelem tudományos célokra való felhasználása, s ezáltal az MTA egész tevékenysége hirtelen nagy nyilvánosságot kapott. Sajtótámadások, parlamenti interpellációk kereszttüzébe került a magyar tudományosság legfőbb szerve. Gergely Pál elsősorban a vagyon átvétele körüli jogi eljárásokkal s az Akadémia kapitalista vállalkozói tevékenységének bemutatásával foglalkozik, de érinti a Vigyázó alapítvány tudományos célokra történő felhasználásának kérdését is. Az irat-, jegyzőkönyvi és sajtóanyagon kívül személyes emlékeire is támaszkodott a szerző — 1928-tól a Főtitkári Hivatal fogalmazójaként dolgozott —, s ez néhol szubjektív, visszaemlékezésszerű hangvételt visz a természetüknél fogva szárazabb gazdasági, jogi események tárgyalásába. Gergely Pál a Vigyázó és a Podmaniczky család történetének rövid ismertetése után időrendi és tematikai felosztásban kíséri figyelemmel a Vigyázó-vagyon sorsát 1928-tól 1948-ig. Időrendileg két szakasz különböztethető meg, melyek közül az első a vagyon átvétele körüli peres eljárások lezárulásáig (1932) tart, a második pedig a vagyonkezelési eljárásokat, a gazdálkodói tevékenységet, a jövedelem felhasználását tárja fel 1948-ig. Tematikailag a már érintett két kérdéssel foglalkozik a tanulmány: nagyobb súllyal az Akadémia gazdasági tevékenységét, kisebb terjedelemben pedig az alapítványból finanszírozott tudományos munkásságot tárgyalja a szerző. Az MTA vagyonkezelési eljárásának bemutatása során Gergely Pál megvédi az Akadémiát a korabeli támadásokkal szemben. Ezek egy része belülről indult, elsősorban a III. (Matematikai ós Természettudományi) Osztály tagjaitól, akik azonnal nagyigényű munkatervekkel álltak elő. A parlamentben az állami támogatás megvonását is követelték, a sajtó tudományos vagy kevésbé tudományos eredményeket sürgetett a „mesés vagyonból". Az MTA azonban az örökséggel együtt 33 pert, adósságokat is örökölt. A vagyon átvételével kapcsolatos peres ügyek lezárulása után, melyek az örökségnek kb. negyedrészét emésztették fel, az Akadémia — melytől eddig sem volt idegen ez a tevékenység — sosem látott lázas vállalkozásokba kezdett. A vagyonnal kapcsolatos ügyek intézésében az akadémikusok személyesen is nagy szerepet vállaltak. Módosult az MTA szervezete, a pénzügyek felett döntő Igazgató Tanács — melyben nemcsak a tudományos élet kiválóságai foglaltak helyet — szerepe egyre inkább megnőtt, két új bizottságot hoztak létre a Vigyázó-vagyonnal kapcsolatos ügyek intézésére. A tanulmány külön fejezetet szentel az első öt év során a Vigyázó-vagyon jövedelméből fedezett tudományos munkálatok ismertetésének, valamint függelékben közli azokat a természettudományos kutatási témákat, valamint a kiadott könyveket, melyeket a vagyon jövedelméből finanszírozott az Akadémia. 20 év alatt 2 millió pengőt for-