Századok – 1972

Történeti irodalom - Forrásszemelvények a magyar hazafias és honvédő hagoymányok történetéből (Ism. Simon Gyula) 1444/VI

1444 TÖRTÉNETI IRODALOM az I. kötetben. Legnagyobbrészt a helyi lapok és a szolgabírói jelentések alapján ismerteti az egyre növekvő gazdasági nehézséget, az ellátás hiányait ós az ennek nyomán terjedő elkeseredettséget. Ez a kép jó, reális, és érthetővé teszi, hogy a forradalmi eszmék termékeny talajra hullottak Tolnában is. Sajnos a forradalmi eszmék terjedésére kevés, a helyi anyaga, itt sokszor nyúl országos forrásokhoz, néha feleslegesen ismertet részletesen országos, sőt nemzetközi politikai eseményeket és agitációkat. E nélkül a tanulmány rövidebb, de erőteljesebb volna. Nem egészen érdektelenek azonban ezek az országos adatok sem, mert két helyen is rámutat Esterházy Móric kormányának a Monarchia hadügyminisztériumával való ellentéteire, ami kétségtelenül új, országos érdekességű adat. A szép kiállítású, jó nyomású kötetek dicséretes kezdeményezést jelentenek, érdeklődéssel várjuk a folytatásukat. DEGRÉ ALAJOS. FORRÁSSZEMELVÉNYEK A MAGYAR HAZAFIAS ÉS HONVÉDŐ' HAGYOMÁNYOK TÖRTÉNETÉBŐL (Történelmi olvasókönyv VI. Budapest, Tankönyvkiadó. 1970) Szerk. Szabolcs Ottó Az elmúlt évtizedben a társadalomtudományok, sőt a művészetek területén őszinte, nyílt viták zajlottak le a haza, a hazafiság, a nemzet, az internacionalizmus, a függetlenség és a haladás kérdéseiről. A szélesen fodrozódó vita termékenyen hatott a történelemtanításra is, miként azt Eperjessy Géza, Bodó László ós Szabolcs Ottó (szerkesztő is) nem régen megjelent forrásszemelvóny-gyűjteménye bizonyítja. A történelemtanítás segédletei sorában az egyik legjelentősebb, egyben legnépszerűbb az olvasókönyv sorozat, melynek immár VI. kötete ez, s a magyar hazafias és honvédő hagyományaink legszebbjeit fogja össze. A sorozat öt kötetének ebből a szempontból „koncentrált" kiegészítése, nem ismétli meg az előzőek ilyen tárgyú forrásait. Közöl krónikákból, kódexekből, törvénykönyvekből, gyűjteményekből stb. szövegeket — a lehetőség szerint ós nagyon helyesen — eredeti és hiteles forrásokból. A válogatás a történelemtanítás nagyobb értelmi ós érzelmi nevelőhatásának biztosítására didaktikai „súlypontokat" képez s a hazafias hagyományt átfogóbb kategóriának tekinti, mint a katonait. Ennek megfelelően számos szép példáját hozza a gazdaság-, társadalom-, a művelődéstörténetnek is, miként ezt többek között Bod Péterről, Bessenyei Györgyről, Tessedik Sámuelről, Hajnóczi Józsefről, Kölcsey Ferencről, Wesselényi Miklósról, Széchenyi Istvánról, Kossuth Lajosról, a Magyar Kommunista Párt III. Kongresszusáról szóló szemelvények is bizonyítják. Bizonyára közvetlenül segít a honvédelmi ismeretek oktatásának iskolai gondjain a fegyverzetről, haditechnikáról, hadrendről, harcmódokról, tábori életről nyújtott, vonzó formában megjelenő számos ismeret. A kötet I. fejezete (896—1320) a kalandozások, a feudális állam első honvédő háborúi, a tatárjárás történetéből közöl forrásrészleteket. A II. fejezet (1320—1526) középpontjában a Hunyadiak törökellenes harcai és a parasztmozgalmak, a Dózsa-féle parasztháború áll. A III. fejezet (1526—1711) első része a várvédő, a végvári harcokat állítja elénk, majd a „küszöbre szorult ujj" példáján a másik ellenséget, a császári abszolutizmust és rontó hadait mutatja be — gyújtópontjában a Rákóczi-szabadságharc felemelő hagyományaival. A IV. fejezet (1711 — 1849) elsősorban a polgári nemzetté