Századok – 1972

Történeti irodalom - Fischer; Wolfram: Deutsche Wirtschaftspolitik 1918–1945 (Ism. Ránki György) 1437/VI

1438 TÖRTÉNETI IRODALOM zervatív nacionalista kritikusaival is. Benyomásunk szerint — más okok mellett — ez a körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy munkája első felében több újat tudott nyújtani, mint éppen a hitleri Németországról szóló részben. Néhány beidegzett gazdasági tételt vesz itt ugyanis kritikai vizsgálat alá. A weimari Németország gazdasági helyzetét ábrázolva, nem vonva kétségbe ugyan a jóvátétel lényeges szerepót, Fischer elsősorban azt hangsúlyozza, hogy a gazdasági leromlás alapjában a háború következménye volt. A kiindulópont, az infláció már az első világháború idején kibontakozott, hiába igyekezett a német kormány a hadikiadásokat a kölcsönök útján finanszírozni. A hadikiadásokat — melyek változatlan áron számítva több mint 100 milliárd márkára rúgtak — valakinek meg kellett fizetni. A német kormány programja az volt: ,,le boche payera tout", ezzel szemben a háború kimenetele eldöntötte, hogy a francia terület kárait is Németországnak kell fizetnie, így saját háborús károsodását is saját gazdasági életéből kellett rend behoznia. A kérdés az volt: mennyit tudnak a szövetségesek Németországra hárítani, illetve a helyreállítás költségeit a belső osztályviszonyok alapján a különböző osztályok milyen arányban viselik. Az utóbbi kérdést Fischer ugyan nem vizsgálja elég mélyen, de a jóvátétellel kapcsolatos politikai és gazdasági manővereket, nacionalista hangulatkeltést meggyőzően ábrázolja. Ennek megfelelően objektívebb a Ruhr-vidék megszállása körüli problémákban. Lényeges szempontja Fischernek az infláció megközelítése. Azt hangsúlyozza ugyanis, hogy nem a márka nemzetközi elértéktelenedése volt az infláció eredete és oka, hanem a nemzetközi elértéktelenedés a belső infláció következménye volt. Tehát ismét nem a jóvátétel volt a belső gazdasági nehézség legfőbb oka. Érdekes a Dawes-terv bemutatása is; ezt a kérdést nem egyszer igen leegyszerűsítve tárgyalja a marxista irodalom. Fischernél is tapasztalható bizonyos összefüggések, i mindenekelőtt a keleti piacok lehetőségének elhanyagolása, arra a vezető szempontra viszont, hogy a német és francia életszintet nagyjából egyenlő nagyságúra tervezték, nagyon jól rámutat. A húszas évek fellendülésének leírásakor a külföldi hitelek jelentőségének eltúlzásától óv. 1924 és 1929 között mintegy 70 milliárd márkára volt tehető a befektetések összege, ezzel szemben a külföldi hitelek összege 14 milliárd márka volt. (Ha csak az új befektetéseket vesszük figyelembe, akkor is legalább kétszer annyi tőke származott belföldi mint külföldi forrásból.) Tanulságos Fischer elemzése a Young-terv kapcsán is, hangsúlyozza, hogy ez a Dawes-tervnél nagyobb terheket rakott ugyan Németországra, <le politikai előnyei miatt a német kormány ezt vállalta. A náci időszak gazdaságát elemezve először annak teoretikus vonatkozásait veti fel Fischer könyve. Véleménye szerint kezdetben a náci gazdaságpolitikát a nemzetiszocializmus egyébként rendkívül sovány gazdasági elmélete, a gazdasági szakértők által a válság leküzdésére kidolgozott tervezetek s Hitler háborús készülődése befolyásolta. Fischer hangsúlyozza, hogy a válság mélypontján már túljutott a német gazdaság, amikor Hitler hatalomra jutott, egyidejűleg vitába száll azzal a közkeletű nézettel, amely a náci gazdaságpolitika érdemének tulajdonítja a munkanélküliség megszüntetését. Fischer azt bizonyítja, hogy Hitler már 1933 után is a háborús készülődést állította előtérbe, s elveti azt a közkeletű tézist is, mely szerint a gazdaság háborús átállítása csak 1936-tól, a négyéves tervtől kezdődött. Rövid áttekintése az autarchikus politikának — elemezve az abban jelentkező ellentmondásokat s a különböző politikai és katonai erők eltérő felfogását —, a rendi kísérleteknek és az állami irányításnak, szintén igen jól sikerült. Sajnálatos viszont, hogy a Schacht-féle új terv elemzése túlságosan beszűkült, túlságosan csak a német gazdasági problémákhoz kapcsolódik, sem a német terjeszkedési törekvésekkel való kapcsolata, sem a valutaellenőrzés és állami beavatkozás rendszerével való összefüggése nincs kellően megvilágítva.