Századok – 1972
Történeti irodalom - Kis Aladár: Az olasz fasizmus története (Ism. Sávoly Mária) 1433/VI
TÖRTÉNETI IRODALOM 1433. mutatja, hogy az 1919-ben megerősödő budapesti szlovák munkásmozgalom gazdag hagyományra tekinthetett vissza.) A kötet 139 dokumentumot közöl — kronológiai sorrendben — a Szlovák Tanácsköztársaság rövid történetének, másféléves előtörténeti periódusának a bemutatásával. Az első dokumentum az Összoroszországi Központi Végrehajtó Bizottság, a Népbiztosok Tanácsa és a moszkvai Szovjet 1918. november 3-án kelt felhívása az Osztrák-Magyar Monarchia népeihez. Az utolsó dokumentum pedig a Budapesti Büntetőtörvényszék A. Janousek és népbiztos társai ellen hozott ítéletének az indoklása (1920. június 30.). E két dátum között a dokumentumok végig kísérik azokat a szlovákiai és magyarországi eseményeket, amelyek megalapozták, előkészítették a Szlovák Tanácsköztársaság létrejöttét. Utalnak Szlovákia szociális helyzetére, a munkásság megmozdulásaira, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltása után a szlovák kormányszervek szigorú rendeleteire, statáriális bíróságok létrehozására, majd katonai diktatúra bevezetésére. Utalnak a szlovák szociáldemokrácia jobboldalának a Magyar Tanácsköztársasággal való szembenállására, Csehszlovákiában pedig a proletárdiktatúra lehetőségének tagadására, valamint a szlovák és a cseh Szociáldemokrata Párt baloldalának a Magyar Tanácsköztársaság melletti kiállására. A Szlovák Tanácsköztársaság fennállása alatt nagyobb mennyiségű levéltári anyag nem születhetett, de a fennmaradt dokumentumok arról vallanak, hogy a szlovák tanácskormány intézkedései, a proletár államhatalom kiépítésének törekvései felölelték a gazdasági, a társadalmi-politikai terület több ágát is. A teljes képhez hozzátartozott volna még néhány olyan dokumentum közlése is, amely az akkor létrejött fiatal csehszlovák államban döntő szerepet játszó burzsoá nacionalizmusnak a kibontakozóban lévő forradalmi erők leszerelésében, a Magyar Tanácsköztársaság elleni intervencióban s a Szlovák Tanácsköztársaság megdöntésében játszott szerepét mutatta volna be. Egy forráskiadványnál minden alkalommal elengedhetetlen a dokumentumok eredeti lelőhelyének megjelölése; több helyen ugyanis — éppen a legfontosabb forrásoknál — csak a dokumentumot közlő korábbi irodalom bibliográfiai adatai szerepelnek. Zavaró az a körülmény is, hogy a szlovák nyelvű forrásutalások igen sok sajtóhibát tartalmaznak. GYIVICSÁN ANNA KIS ALADÁR: AZ OLASZ FASIZMUS TÖRTÉNETE (Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1970. 379 1.) Számos külföldi munka látott már napvilágot marxista ós nem marxista történészek, politikusok tollából egyaránt, amelyek az olasz fasizmussal foglalkoznak. Közülük a hatvanas években jelent meg néhány különösen hasznos mű. Kis Aladár könyve most a téma iránt érdeklődő vagy tudományos céllal közeledő magyar olvasónak nyújt róla igényesen megírt áttekintést. A szerző nem könnyű feladatra vállalkozott. A mű természeténél fogva hatalmas forrásanyag felhasználásával kellett megfestenie az olasz fasizmus portréját. Az ilyen jellegű portrék elkészítése nem egy veszedelmet rejt magában, amelyek közül talán a leginkább említésre méltó a részletek aprólékos kidolgozásának és ezáltal a lényeg, a legjellemzőbb vonások elhanyagolásának lehetősége. Kis Aladár messze elkerülte e buktatókat. A mű egyetlen hatalmas ívben nyugszik, s a szerző pontos logikai láncolat, ok-okozati fejtegetés alapján mutatja be az olva-10 Századok 1972/6
