Századok – 1972
Történetoktatás–Történészképzés–Tudományos utánpótlás - Giday Kálmán: A történelemtanítás a Német Szövetségi Köztársaságban 1403/VI
1406 GIDAY KÁLMÁN' oldalát mutatja a lutheri műnek.8 Hagyományos részletességgel dolgozza fel a tankönyv a 30 éves háborút is, nem értékeli azonban megfelelően hatását és következményeit. A tankönyvek III. kötete az újkorral foglalkozik (1648 —1917). A Spiegel der Zeiten bevezetése utal arra, hogy az újkorban Európán kívül más kontinensek is kezdenek szerepet játszani. A könyv jellegzetességei közül ötletszerűen ragadjunk ki néhányat. Mária Teréziával és II. Józseffel kapcsolatban bemutatja uralkodói „gondoskodásukat", s „Nagy" Frigyesnek is nemcsak sok háborúját részletezi, hanem reformeri munkáját is. Napoleon úgy szerepel, mint aki „befejezte" a francia forradalmat. A munkáskérdéssel kapcsolatban foglalkozik Owennel és Proudhonnal, Marx-szal (Engels kimarad a tárgyalásból), bemutatásra kerül az I. Internacionálé (a II. Internacionálé nem) és a keresztényszocializmus (Ketteler stb.). Kiemelkedő szerepet kap a tárgyalásban a hagyományos porosz nacionalista vonal: „Nagy" Frigyes, Bismarck és Vilmos császár kellő hangsúlyt kap, Bismarckról azt állítja, hogy modern szocialista törvényeket alkotott. A negyedik kötet bemutatásánál a „Mensehen in ihrer Zeit" c. sorozatot válasz tottftm, mert ennek társadalomismereti függeléke is van. Az imperialista, gyarmatosít* nagyhatalmak „anyaországgá" szelídülnek a tendenciózus terminusban. A forrássze melvények elég élesen leplezik le az angol, francia, orosz gyarmatosítást, a német gyár mátokról azonban csak futó említés történik. Az angol gyarmatbirodalom tárgyalásái azzal kezdi, hogy Anglia akkor megvalósította a „demokráciát". Ez a kötet már világ politikai tájékozódást igyekszik a tanulóknak nyújtani, bőven ír a XX. sz. eleji kínai él japán viszonyokról is; kevés viszont, mindössze néhány sor, amit az 1905-ös forradalom ról ír (Lenin és a bolsevik párt említése nélkül). Az 1971-es kiadású könyv meleg hangol ír Ebertről, akivel 1913-ban a német szociáldemokrata pártban a reformista irányza kerekedett felül. Rámutat, hogy bár a német közvélemény a háború elején „hazátlai bitangoknak" tartotta a munkásokat, azok teljesítették hazafias kötelességüket, segí tették a háborút. Ebertet diesérőleg állítja szembe Leninnel, azért, hogy ő a radikáli változások ellensége volt, míg Lenin forradalomba vezette az oroszokat. A múlt doku mentumai is kiválóan alkalmasak a közvetett propagandára. Az 1920-as évek szoeiál demokrata plakátját közlik, amelyen a felirat: a demokrácia ellenségei a nemzeti szo cialisták és a kommunisták. Elítélőleg ír arról, hogy a világgazdasági válság után meg erősödtek a nemzeti szocialisták és kommunisták, akik az utcákon polgárháborúi viseltek egymás ellen. A birodalmi gyűlés épületének felgyújtásáról azt írja a könyv hogy máig sem tudni, hogyan történt; — majd —- Göringék a kommunistákat vádolták Bár a német ellenállási mozgalommal kapcsolatban megemlíti a kommunistákat is részletesen a Stauffenberg-merénylettel foglalkozik. A legújabbkori anyag tárgyalásánál erőteljesen érvényesül a kommunistaellenei szovjetologia.9 Annak hangoztatása, hogy a nemzeti szocialisták ез kommunisták egy aránt totalisták, egyformán veszélyesek, a tankönyvben kettős célt szolgál: hogy enyhítse £ nácik bűnét, s befeketítse a Szovjetuniót. Átveszik az USA ideológusaitól a konvergencia-elméletet is a némát szerzők Elismerik a Szovjetunió gyors fejlődését, de szerintük itt haecmló fejlőiéi m;gy váj;b3 mint- nyugatőií,- csak elkésve. A Szovjetunióban rnegsemmisítették a régi uralkodi osztályt, d® szerintük egy új uralkodó osztály keletkezett a pártvfezetŐ3égb51 ез műszak értelmiségből. 8 Alexander Abusch: Egy nemzet tévútja. Kopsuth. 1963, ; 36. 1, . . « 9 Jerzi Wiatr: Az antikommunista „szoyjQtológia" szociológiai elméletei-az USá ban. Magyar Filozófiai Szemle, 1971. 44. 1. ,.,„.. ... ; \ •. , , ' i • : ', ,
