Századok – 1972
Közlemények - Russocki; Stanislaw: Az európai „előparlamentek” tipológiája 1390/VI
1396 STANISLAW RUSSOCKI végül is a közvéleményt formálta meg, s megismerte az ország különböző részeinek helyzetét.32 Az egyes államhivatalnokok ellen beterjesztett panaszok lehetővé tették az uralkodónak, hogy megakadályozza a visszaéléseket, s állandó kapcsolatban álljon a hatalma és pártfogása alatt állókkal.33 Végül ezeknek a szabályos és rendkívüli gyűléseknek aktív részvevői megvalósították az ország közös irányítására vonatkozó igényeiket. A szerződések, megegyezések megkötésénél jelen levők garantálták azok végrehajtását. II.3. A XIV. század folyamán Közép-Kelet-Európában formálódó „Ständestaaten" — a hatalom központosításához és az államok területének bővítéséhez hasonló folyamat — bizonyos ideig a politikai élet háttérbe szorította a fent említett gyűléseket. Helyüket általában a felesküdött királyi tanács foglalta el, amelynek tagjai elsősorban a dinasztia és politikájának hívei voltak. A képviseleti jellegű rendi gyűlések a XIV. század végén láttak napvilágot — és a XV. században léteztek — kivéve Oroszországot és Szerbiát. A Nyugathoz hasonlóan kialakulásukat a gazdasági és politikai téren egyre nagyobb függetlenséget élvező, s alkalomról alkalomra idegen trónokat is megszerző rendek (Stände) kristályosodása előzte meg; például az Anjouk Magyarországon, a Luxemburgok Csehországban, az Anjouk és Jagellók Lengyelországban. Európa e részének különbözősége a városok politikai gyengeségének tulajdonítható, — Csehország bizonyos mértékben kivétel. A növekvő anyagi és katonai szükségletek miatt a monarchia „nolens volens" egyre többször kényszerült különleges kölcsönök kérésére. Az uralkodóval — többé-kevésbé egyenlő alapon — folytatott tárgyalásokon a részvevő rendekben egyre jobban kifejlődött egy közösségi, politikai öntudat. Ezen érzésük növekedett, amikor képviselőik jelenléte szabályosabbá vált, s testületbe szerveződve az állam politikai szerveiben határozott helyet foglaltak el.34 III. 1. Számba véve az eddig elmondottakat, megpróbáljuk típus szerint osztályozni a különböző feudalizmus kori európai elő-képviseleti gyűléseket. Ez a lehető legnagyobb mértékben rugalmas tipológia, tekintettel az utóbbi kutatásokra — akár két ország közötti összehasonlító jelleggel akár szélesebb síkon: regionális vagy kontinentális jelleggel folytak e kutatások —, mintegy ideiglenes mérlegként, kérdőívkéntkészült el. Túl merev, vagy túl részletes tipológia meghamisíthatná a valóságot annyiban, hogy a való tényeket előre alkotott elméleteknek vetné alá. Hasznosítva a típus-szituációt, ezt mind a különböző, mind az egyidejű összehasonlításoknál elemezhetnénk. III.2. A távoli múltban minden szabad, fegyverforgatásra képes ember gyűléseként határozható meg a germánoké, szlávoké, magyaroké. Nehezen dönthető el az a kérdés, hogy közöttük az arisztokratikus vagy demokratikus elemek voltak-e túlsúly-32 Ezt a direktívát, melyet Hincmar fogalmazott meg (36. fej.) a középkori uralkodók általános kormányzási szabályaként fogadta el O. Valons : Le monachisme clunisien des origines au XVème siècle. Ligugé 1935.,vol. II. p. 71. 33 Érdekesek e témánál a magyarországi Árpádok által megfogalmazott rendeletek, pl.: Szent László (XI. század eleje), II. András (1222), ld. Corpus Iuris Hungarici I. Bpest 1899. 40. és 136. 1. 34 Ezzel kapcsolatban ld. K. Gorshi számos tanulmányát: The origins of the Polish Sejm. Slavonic and East European Review, vol. XLIV. No 102. 1966. 122. és köv. 1. Les débuts de la représentation de la communitas nobilium dans les assemblées d'Etats de l'Est Européen. Anciens pays et assemblées d'Etats, vol. XLVII. 1968. 37. és köv. 1. Lengyel nyelvű alapmű: J. Bardach : О genezie Sejmu polskiego. VIII. powszechny Zjazd Historykow Polskich, História panstwa i prawa. Warsovie. 1959. 6. es köv. 1., valamint S. Russocki : Narodziny zgromadzen stanowych. Przeglad Historyczny, vol. LIX. n° 2. 1968. 8. 214. és köv. 1.
