Századok – 1972
Közlemények - Russocki; Stanislaw: Az európai „előparlamentek” tipológiája 1390/VI
1394 STANISLAW RUSSOCKI A „wiece"-k — számos vita tárgyai — a keleti és nyugati szlávok politikai, városi központjaiban üléseznek. Vajon ezek a régi, analóg intézmények folytatásai-e — amelyek a törzsi kor végén funkcionáltak —, vagy létük e települések sajátos életkörülményeinek köszönhető-e ?2 0 Az uralkodó és ,,potentes"-ek gyűlései a feudális-hűbéri kölcsönös függés kötelékeinek szinte teljes hiányát mutatják, inkább sok pontban a vízigót Spanyolország s a reconquista kor királyságainak ,,concilia"-ihoz s a frank állam vagy az angolszász Witenagenot analóg intézményeihez hasonlóak. Részvevőik helyzete jelentősen különbözött az előnyben részesülő, ligákban egyesülő ,,euria"-t alkotó emberekétől. Ők urukkal szemben — úgy látszik — nagyobb függetlenséget élveztek, mint azok, akik vagyonukat s politikai helyzetüket az uralkodónak köszönhették.21 Az előbb említett gyűlések diakrónikus hasonlóságait nem szükséges a szokott módon — a karoling uralomhoz kidolgozott szisztéma kelet-európai utánzásával — magyarázni.2 2 A társadalmi, politikai fejlődós ilyen színvonalán és a hasonló életkörülmények között az emberek kevés eszközzel rendelkeznek arra, hogy átvegyék, s átalakítsák intézményeiket. A keleti államok gyűléseinek aktív részvevői is — a nyugatihoz hasonló módon — először saját személyük képviselői, s csak azután azokéi, akik az ő politikai, gazdasági, családi fennhatóságuk („potestas") alá helyezték magukat.23 Elméletben az uralkodó megőrizte azt a szabadságát, mely szerint azokat hívta össze, akiket akart. Valóságban az adott politikai erők játékához volt kötve. A gyűléseken való részvétel megadta azt a lehetőséget, hogy egy véleményt tanácsként fejezhettek ki, vagy — ritkábban — határozott beleegyezésként. Ezeket a tanácsokat — még kevésbé, mint a Nyugaton — úgy határozhatjuk meg, mint az azt kifejezők feladatát.24 A „jó városok" s az alsó-papság képviselőinek jelenléte — még ha hallgatólagosan is — a keleti országokban szinte a nullával egyenlő. A XII. század közepétől gazdagabb okleveles forrásokban ezeket az összejöveteleket általában ,,colloquia"-nak nevezték. Találkozunk olyan elnevezésekkel is, mint „conventus", „concio", „congregatio", „concilium", „curia". Valószínűleg sok oklevél szerkesztője elfelejtette bejegyezni, hogy tartalmukat már előre „in colloquio" meghatározták. Erről valódi bizonyítékot csak egyes, a vallási ünnepek alkalmával megtörtént események említése (amikor az uralkodó összehívta a feudális urakat) vagy egy, a szokásosnál hosszabb bizonyság-lista nyújtanak.25 Érdekes lenne ezeknek a mulasztásoknak okát ismerni. Egy dolog számunkra már bizonyosnak tűnik: a monarchikus 20 Ld. a 8. jegyz.; H. Lowmianski: Poczatki Polski. Vol. IV. Warszawa 1970. 73. és köv. 1. 21 A „concilium" és a feudális „curia" közötti különbségről ld. A. Marongiu megjegyzéseit: II parlamento. . . 59. és köv. 1., valamint B. Lyon: Constitutional and Legal History of Medieval England. New York 1960. 142. és köv. 1. A kelet-európai helyzetről lásd H. Mitteis : Der Staat des Hohen Mittelalters. Különböző kiadások. 22 Z. Wojciechowski: L'État polonais. . . 74. 1. Ezek a gyűlések, Nyugat-Európában feudális gyűlésekké (cours) átalakítva, Keleten a XIV. századig megőrizték eredeti jellegüket. Ld. S. Russocki : Parlamentarvzm udzielnego Nazowsza. Przeglad Historyczny, vol. LX. 1969. 2. sz'. 390. és köv. 1. 23 Az egyház helyzetéről, mely a világi hatalmaknak példaként szolgált: E. W. Kemp : Counsel and Consent. Aspects of the Governement of Church as exemplified in the history of the English Provincial Synods. London 1961. 36. ós köv. 1. A világi hatalmakról: S. Russocki: Sredniowieczne synody prowincjonalne a zgromadzenia przedstanowe. Czasopisme Prawno-Historyczne, vol. XVII. 1. 1965. 50. 1. 24 Az általánosan elfogadott véleménnyel szemben, mely szerint a tanácsadás a hűbéres (vazallus) feladatát képezte, ld. G. Langmuir munkáját: Counsel. . . 21. és 25. 1. 25 E kérdést elemezte J. Buják, a 10. jegyzetben idézett művében. Csehországgal és Magyarországgal kapcsolatos analóg művek nincsenek.
