Századok – 1972
Közlemények - Russocki; Stanislaw: Az európai „előparlamentek” tipológiája 1390/VI
1392 STANISLAW RUSSOCKI I.3. A „parlament" terminus már a XIII. században kétértelmű volt, s e szerepét a mai napig megőrizte. Használják napjaink törvényhozó gyűléseinek jelölésére s az országgyűlések jelölésére is, bár e két intézmény sokban különbözik egymástól. Ez a zavar az angol nyelvben látható a legtisztábban. Más országokban a különböző korok gyűléseire különböző terminusokat használnak. Ezért, szem előtt tartva az űn. „elő-parlamentnek" nevezett gyűlések funkcióját és jelentését, javasoljuk, hogy ezeket a következőkben elő-kópviseleti gyűléseknek nevezzük. E terminus — lefordítható a főbb idegen nyelvekre — minden olyan összehasonlító kutatás számára elfogadhatónak látszik, amelyeknek a lehető legegységesebb terminológiára van szükségük. II. 1. Az uralkodók szokása, mely szerint többé-kevésbé rendszeresen hívták össze a sokcélú, nagy gyűléseket — ezek elsősorban a királyság nagyjaiból álltak, s tanácsokat vagy beleegyezésüket adták az uralkodó javaslataihoz — közös jelenségnek tűnik egész Európában, az Atlanti óceántól a Dnyeperig. Ezeken a területeken jelentek meg előbb vagy utóbb a rendi gyűlések.1 3 Ez az elsődleges megállapítás azon társadalmi keretekből nyeri magyarázatát, amelyekben ezek a gyűlések funkcionáltak. Ismeretes az a tény, hogy Közép-Kelet-Európa országai nem ismerték az olyan j ellegű feudális-hűbéri intézmények fejlődését, mint amilyenek kontinensünk nyugati felében megfigyelhetők. Még ha a különböző, kései feudális államok társadalmi-politikai struktúrájának eredete analógnak tűnik is (nagybirtok és jobbágyság kialakulása, a személyes kötöttség létezése, a „trustis-druzsyna" úgy, mint a lekötelezettség, hűbér létezése; a szó eredeti értelmében), egy fejlettebb állapotban még egyre inkább különböznek egymástól. Ez elsősorban az uralkodó osztályon belüli kapcsolatokra s a monarchia ós a feudális urak kölcsönös kapcsolataira vonatkozik. Ennek természete a Keleten nem tűnik számunkra mindig világosnak.14 Ennek ellenére, igen lehetségesnek látszik a két terület számos közös vonásának a kimutatása, elsősorban a szokszor hasonló életkörülmények eredményeként. így ragadjuk meg ezt a tényt, hogy a szóban levő gyűlések a politikailag viszonylag etatikus hányba fejlődő társadalmakat szolgálták. Társadalmi szempontból ezek a társadalmak alapjukban arisztokratikusak maradtak. A szűkebb elit kezébe került a gazdaság nagy része s a politikai hatalom gyakorlásának lehetősége is. Ezen utóbbi részben egyes feudális urak közéleti szerepéből, részben a jobbágyokkal, vagy lekötelezettekkel szembeni kiváltságos helyzetükből származott. Az uralkodó „primus inter pares" minőségben az államot és funkcióit testesítette meg. A többi feudális úrral való kapcsolata — a viszonyok ereje folytán —, a legszűkebb volt. Ez egy közös gazdasági alapból (a művelt területek kiaknázása az elnyomott lakosság által), valamint a természetről ós a hatalom gyakorlásának formájáról alkotott sajátos elképzelésekből s a közös mentalitásból adódott. Gyakran az az eldöntendő kérdés választotta el egymástól a két politikai erőt, hogy kire szálljanak a kiváltságok s a hatalom gyakorlása. Másrészt, bizonyos mértékben az uralkodónak szolgálnia kellett azt a cso-13 Ld. a különböző országokra vonatkozó jelentéseket a Jean Bodin Társaság két kötetében; ld. a 4. jegyz. alatt. 14 Átfogó képet ad R. Boutruche : Seigneurie et féodalité I. Paris 1959 s a Studien zum mittelalterlichen Lehenswesen. Vorträge und Forschungen hrsg. vom Konstanzer Arbeitskreis. . . Bd. 5. Lindau—Konstanz 1960. W. Weizsäcker és M. Hellmann művei főleg Kijevet és Csehországot érintik. Magyarországhoz és Lengyelországhoz: G. d'Eszlary : Histoire des institutions publiques hongroises I. Paris 1959 és Z. Wojciechowski: L'Etat Polonais au Moyen-Age. Histoire des institutions. Paris 1949.
