Századok – 1972
Közlemények - Zachár József: A Verfassungspartei külpolitikája a Neue Freie Presse tükrében az 1870-es években 126/I
128 ZACHAB. JÓZSEF A Neue Freie Presse azobann nemcsak egyszerűen polgári lapnak indul, hanem pártsajtónak, a Verfassungspartei napilapjának. így elsődlegesen e párt története szempontjából rendkívül jelentős forrás. A párt belső életének legkisebb mozzanata is jelentkezik hasábjain. Ezen túlmenően a párt hatalmi-politikai harcának minden rezdülése ugyanúgy tükröződik, mint a pártnak a Monarchia bel- és külpolitikájával kapcsolatos állásfoglalásai. Ezek az események nem elsősorban a hírek szempontjából értékelhetők, hanem a vezércikkek érdemelnek külön tanulmányozást. A vezércikkek mindig — vagy legalább is majdnem mindig — cím nélkül jelennek meg, és egy-egy aktuális esemény kapcsán a Verfassungspartei elvi állásfoglalásait közlik, általában bőséges tényanyag elemzése alapján. Igaz ugyan, hogy a Neue Freie Presse a Verfassungspartei lapjának vallja magát, ebből mégsem szabad messzemenő következtetéseket levonni. A Verfassungspartei nem modern értelemben vett tömegpárt, ez az elnevezés a februári pátenst támogató kormánypárti baloldalt rejti. Ez a liberális csoportosulás nem tart azonban pártüléseket, nem hoznak létre semmiféle összetartó és ütőképes szervezetet, hanem mind programjuk, mind szervezkedésük állandó változásban van, amelyet elsősorban a parlamenti események napi politikai fejlődése határoz meg. Ebben az időben nincs modern értelemben vett pártsajtó sem. A párt és az újság kapcsolata nagyjából abban merül ki, hogy mindkét fél képviselői rendszeresen összejönnek valamelyik kávéházban, ós megbeszélik a napi politikai eseményeket. Ez azt is jelenti, hogy a párt belső erőviszonyaitól függően változik a pártsajtó hangja is. Az 1871—79-es években a Verfassungspartei Ciszlajtánia kormánypártja lévén jobban érdekelt a korszak külpolitikai eseményeinek alakulásában, mint előtte és utána. Érdeklődését a Neue Freie Presse is ebben az időben nagyobb mértékben szenteli e témakörnek, mint korábban a hatalom megszerzéséért ós birtoklásáért vívott harc, vagy később a koalíciós kormányok belpolitikai problémái által lekötött korszak idején. * Rendkívül nehéz az 1861-ben párttá szerveződött és 1867-ben első ízben kormányra került Verfassungspartei vonatkozásában külpolitikai programról beszólni. A külpolitikát az uralkodó mindenkor érinthetetlen privilégiumként önmagának tartotta fenn. De a liberálisok egyébként sem rendelkeznek a külpolitikai vezetés gyakorlatával, sőt a legtöbb külpolitikai kérdésben nincs még pontosan megfogalmazott véleményük sem. Figyelmüket elsősorban a belpolitika köti le,9 ebben a szférában kell megragadniuk, majd megtartaniuk a hatalmat, megvalósítaniuk a régóta meghirdetett alkotmányt, s ez veszi igénybe minden érdeklődésüket ós energiájukat.10 Amennyiben az osztrák liberálisok külpolitikai kérdésekben mégis állást foglalnak, az mindenekelőtt ideológiai alapon történik: és a liberális doktrina határozza meg. Ennek a doktrínának a legfontosabb jellemzője az abszolutizmusellenesség. Az európai méretű liberális mozgalmat állandó figyelemmel kísérve szolidárisak minden külföldi liberálissal, támogatnak minden külföldi liberális törekvést. Emellett jelentős szerepet játszik azonban kialakuló koncepciójukban a birodalom integritásának őrzése, valamint az állam pénzügyi helyzetének stabilitására irányuló, a hadiköltségvetést korlátozó igyekezet, e két ellentétes törekvés. 9 R. Kann: Das Nationalitätenproblem der Habsburgermonarchie (2. kiad. Graz. 1964) 2. köt. 146. 1. 10G. Franz: Liberalismus. Die deutschliberale Bewegung in der Habsburger Monarchie (München. 1956) 320. 1.
