Századok – 1972
Tanulmányok - Ságvári Ágnes: A magyar kül- és belpolitika néhány összefüggéséről a népi demokratikus forradalom időszakában 1333/VI
1366 SÁGVÁItl ÁGNES helyreállította a belső egységet. Ezzel hozzájárult az 1957-es moszkvai értekezlet sikeréhez, a kommunista pártok egységének helyreállításához.6 3 Amilyen mértékben megnőttek hazánk nemzetközi kötelezettségei, olyan mértékben differenciálódtak is. Sikerült túllépni az 1948 —53-as években elkövetett hibákon, amikor a mozgalmi és az állami jellegű kapcsolatok öszszekeveredtek vagy elméleti, mozgalmi okok váltak az állami kapcsolatok meghatározóivá (mint a kapitalista országok és Jugoszlávia esetében), vagy az államközi érdekeknek rendelték alá a mozgalom sajátos érdekeit (a békemozgalom esetében). Különböző külpolitikai tárgyalások jegyzőkönyvei tanúsítják annak jelentőségét, ami a mozgalmi kapcsolatok terén az 1956-os „blokád" után történt. Ez is hozzájárult a „magyar kérdés"-nek az ENSz napirendjéről való levételéhez. Mint ahogy mutatis mutandis — ugyanilyen irányba hatott a katonai erőviszonyoknak a nemzetközi küzdőtéren történt megváltozása is. Az atommonopólium után az űrkutatásban is megszűnt az USA egyeduralma, és az erőpolitika jelszavát a technikai és tudományos fejlődésben megfogalmazódó nemzetközi verseny váltotta fel. E körülményeknek a világ-közvéleményben is tükröződő hatása késztette az USA-t arra, hogy a szocialista országok „felszabadítására" irányuló egész stratégiáját módosítsa.64 Bármilyen közbeeső akadályok is hátráltatják a moszkvai értekezleten meghirdetett irányvonal — a békés egymásmellett élés politikája — megvalósítását, már magának az elvnek elfogadtatását is sikernek kell tekinteni. Ez a gondolat visszavezet bennünket tanulmányunk kiindulópontjához: ahhoz 63 „A magyar kommunisták feladatai az előállt helyzetben saját népükkel, az egész nemzetközi kommunista mozgalommal és az egész nemzetközi békemozgalommal szemben egyaránt növekedtek. Az elmúlt tizenkét év nagy vívmányaira támaszkodva és ezeket az eredményeket minden becsmérlő támadással szemben megvédve kell kijavítani a régi vezetés által elkövetett súlyos hibákat; így kell leküzdeni és megsemmisíteni az ellenforradalom még meglevő erőit; eloszlatni az ellenforradalmi támadás, s különösen a revizionista fertőzés által keletkezett eszmei zavar még meglevő jelentős maradványait ; így kell biztosítani az ország adottságait helyesen felhasználó és a szocialista országok együttműködésének óriási lehetőségeit hasznosító szocialista Magyarország felvirágzását." A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai, 1956—1962. Bpest, Kossuth Kiadó. 1964. 60. 1. 64 „Az amerikai—szovjet enyhülés kedvező körülményeket teremt az Egyesült Államok alkotó jellegű és elszánt cselekvése számára." . . .„Az ilyen kezdeményezés megfelelő tartalma gazdasági természetű volna, mivel a gazdaság Kelet-Európa legsebezhetőbb pontja, és mert a kelet—nyugati gazdasági együttműködés bizonyos ideológiai tekintélyt vívott ki Kelet—Európában." . . . „Egy ilyen vállalkozás előnyösen használná ki a Nyugat gazdasági erejét, a Kelet gazdasági gondjait ós az európai gondolat Kelet-Európára gyakorolt növekvő vonzerejét, ellentétben a kommunista ideológia csökkenő vonzerejével." . . . „A javasolt kezdeményezésnek megvolna az az érdeme, hogy szélesebb kereteket teremtene a folytatandó amerikai—európai együttműködéshez, és kiküszöbölné azt az irányzatot, hogy az európai újraegyesítés folyamata Európa azon óhajának is kifejezője legyen, hogy elváljon az Egyesült Államoktól." . . . „A tágabb koncepció, amely az atlanti közösség egyik komponense lehetne, valószínűleg nagyobb szerephez juttatná az Egyesült Államokat Európa jövőjében." —Zbigniev Brzezinski : Alternative to partition. For a browder Conception of America's Role in Europe. Atlantic Policy, Studies, 2. sz. Now York. 1965. Fenti idézeteket ld. a 169,170, 175. oldalakon. Brzezinski könyvét 1965-ben írta azzal a céllal, hogy az USA a keleteurópai nacionalizmusokat felkeltve vezesse sikerre az általa irányított Európa-gondolatot és Európát. — F. J. Strauss is úgy ítéli meg a helyzetet, hogy: „Veszélyes tévedés azt hinni, hogy néhány kelet-európai államban a demokratizálódási folyamatot a nyugati enyhülési folyamat idézte elő. Sokkal inkább a rendszer szükségszerű következménye ez, tehát a rendszer immanenciája." — F. J. Strauss: i. m. 33—46. 1.
