Századok – 1972

Tanulmányok - Ságvári Ágnes: A magyar kül- és belpolitika néhány összefüggéséről a népi demokratikus forradalom időszakában 1333/VI

A MAGYAR KÜL- ÉS BELPOLITIKA NÉHÁNY ÖSSZEFÜGGÉSÉRŐL (1945 - 48) 1359 sítást a kommunista párt hajtotta végre a baloldal irányába; a kisgazda gyűjtőpárt pedig — miután felmondta a burzsoá szövetséget — paraszti, tőkeellenes alapra helyezkedett.5

1

Az a koalíció, amely 1946 második felében még állandó válságban volt, ez év nyarán döntő lépést tett a szocialista forradalom megvalósítása felé: hogy a hároméves terv beindításával, a bankok államosításával a tulajdonviszonyok átalakítása, a parlament átalakításával és a közigazgatás megtisztításával pedig a munkáshatalom megteremtése irányában. Ugyanakkor külpolitikai vonalon a népi demokratikus magyar állam a Marshall-terv elutasításával és a környező országokkal kötött szerződések révén elkötelezte magát a szovjetbarát szocialista külpolitika mellett.5

2 A restaurációs erők továbbra is támaszkodni kívántak a többpártrendszer kínálta lehetőségekre, ami a koalíción kívüli pártok 39%-os részvételi arányát tekintve nem is volt teljesen irreális. A polgári és jobboldali csoportoknak azonban nem volt egységes taktikájuk, s ezért nem tudhattak elfogadható, közös programot adni. Az olyan erőszakos fellépések pedig, mint a Sulyok-párt válságot kirobbantani akaró önfeloszlatása, a horthysta diplomáciai kar beavatkozást célzó nyílt, kormányellenes fellépései, valamint a Pfeifferpárt rendszerellenes zászlóbontása — nemcsak a baloldal éles reagálását váltotta ki, hanem az addig viszonylag passzív magatartású demokraták ellenszenvét is. A jobboldal, céljai érdekében változatlanul a viszonylag kormányképes erőt képviselő szociáldemokrata pártot kívánta felhasználni. Felvetődik a kérdés, vajon a népi demokratikus fejlődést elősegítő népfront-politika ellenzőinek miért a szociáldemokrata párt lett fő reménysége. Erre a szerepre nyilvánvalóan a választások során tapasztalható ingadozó magatartása, a párton belüli frakciók polarizálódása, a fejlődés perspektíváiról vallott nézeteik eltérő volta tették különösen alkalmassá. Ezek a belső ellentétek azt a reményt kelthették, hogy a párt kispolgári tömegei ós választói, a polgári ellenzék iránt lojális vezetők révén a párt esetleg megnyerhető a polgári pártokkal kötendő, sőt kommunista-ellenes szövetség gondolatának.5

3 A restaurációs tervek szempontjából a szociáldemokrata párt legnagyobb politikai értéke éppen munkásjellegében rejlett. Az ellenzék tisztában volt azzal, hogy Magyarországon bármilyen fordulat csak akkor lehet valamelyest tartós, ha a munkásosztály nem kerül vele egyértelműen szembe, sőt bizonyos fokig lojális iránta. Minthogy a szociáldemokrata párt kétségkívül munkáspárt volt, s a szocialista célok hirdetését változatlanul napirenden tartotta — erre a szerepre alkalmasnak látszott. A pártnak a szakszervezeti mozgalomba való beágyazottsága és nemzetközi kapcsolatai biztosítékai lehettek annak, hogy polgári fordulat esetén bízhat azoknak a szociáldemokrata pártoknak a támogatásában, amelyek Európa főbb kapitalista országaiban vezető kormánypártok voltak. Az ilyen belföldi és külföldi akciók következtében fenyegető válság hatására azonban aktivizálódott a párt baloldala: visszautasította a koalíción 51

Ld. a Független Kisgazdapárt felhívását az ország népéhez a 3 éves terv támogatására. Kis Üjság, 1947. máj. 9. 52

Ld. Ránhi György : Magyarország népgazdasága az első 3 éves terv időszakában c. művének ,,A terv kezdete és az államosítások", ,,A gazdaság átszervezése és a szocialista építés kezdetei", valamint „A magyar társadalom és a munkásosztály fejlődése a 3 éves terv időszakában" c. fejezeteit. Közgazdasági Kiadó. 1963. 53

E kérdésről ld.: Sánta Ilona: A két munkáspárt egyesülése. Párttörtóneti Közlemények, 1958. 2. sz.