Századok – 1972
Tanulmányok - Ságvári Ágnes: A magyar kül- és belpolitika néhány összefüggéséről a népi demokratikus forradalom időszakában 1333/VI
A MAGYAK KÜL- ÉS BELPOLITIKA NÉHÁNY ÖSSZEFÜGGÉSÉRŐL (1945 - 48) 1349 tolja egyes pártok fejlődését, adjon módot arra, hogy az egyes pártok a helyi viszonyokhoz alkalmazva hajtsák végre azt a munkát, amely a proletariátus felszabadításához vezet." Hozzáfűzte még, hogy az eddigi álláspontok szerint: ,,. . . ez nem egy intézkedő szerv lesz, az lesz a feladata, hogy a tapasztalatokat közvetítse ... és nemzetközi kérdésekben megfelelő összehangolt szervvel lehessen fellépni."2 8 A nemzetközi kommunista szerv létrehozásánál egyik fontos tényezőként említette Rákosi mind a nemzeti aspirációk jelenlétét, mind azoknak a kommunista pártok tárgyalásai révén lehetséges áthidalását. Magyarországon valamennyi koalíciós párt — függetlenül további terveitől — tudatában volt annak, hogy a békeszerződés megkötéséig az ország külpolitikájának irányvonala csakis valamennyi antifasiszta hatalommal való kölcsönös megértés lehet. Ez az átmeneti állapot külpolitikai tekintetben 1946 augusztusában, a stabilizáció időpontjában még nem ért véget, a magyar békeszerződés feltételei azonban lényegében már kialakultak. Az angliai és amerikai kormánylátogatások során — mint az előre várható volt — ,,. . . mindenütt értésünkre adták, hogy Európának ezen a részén a Szovjetunió szava a döntő."2 9 Külpolitikai vonatkozásban tehát a háború során létrejött és mindezideig tartó átmeneti állapot lezáródásához közeledett. Ebben a helyzetben már a status quo bármilyen módosítása csakis a „békés út" felhasználásával történhetett, ami kizárta az esetleges fegyveres beavatkozás lehetőségét. A magyar külpolitikai irányzatok is keresték szövetségeseiket a nemzetközi küzdőtéren. A munkáspártok és a Kisgazdapárt kormánydelegáció kiküldését javasolták. Előbbiek Moszkvába, utóbbi Washingtonba. Ezzel egyidejűleg a külpolitikai orientációnak megfelelő belpolitikai akciók sem hiányozhattak. A washingtoni delegációt vezető Nagy Ferenc utazása eredményét alábbiakban foglalja össze: „Azzal, hogy elsőnek építünk ki személyes kapcsolatokat a nyugati hatalmak államférfiaival, hangsúlyozódik a különbség a magyar kormány és más, délkelet-európai országok politikája között."3 0 A magyarországi jobboldal taktikája alkalmazkodott a nemzetközi jobboldal elképzeléseihez, amennyiben a formák fenntartása mellett tartalmi változásokra törekedett. A baloldali ellentámadás tavaszi sikere és a közigazgatás részleges jobboldali többségű megtisztítása után, a koalíció átalakítását tervezték. Számítottak az USA-ra, amelynek magyarországi politikájáról Szegedi-Maszák magyar követ azt táviratozta, hogy: „Byrnes emlékezetes márciusi beszédében meghirdetett határozottabb irányzat fokozatosan érvényesülni kezd kelet-28 Rákosi Mátyás beszámolójából, amely a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségének 1946. márc. 17-i értekezletén hangzott el. — PI Arch. 1/1—31. 29 Gordon Ferenc, volt svájci követ, kisgazda politikus, 1962-ben az Új Látóhatár c. folyóiratban közzétette Tildy Zoltán köztársasági elnök emlékiratait. Fenti idézet ebből való. Ugyanő a következőképpen ír az ország nemzetközi helyzetéről: „Mindabban, ami a háború befejezése után Magyarországon történt, természetszerűen benne van a nemzetközi politika hatása is." Megjegyzi, hogy a közös határozatok értelmezésében ugyan sok eltérés van a nagyhatalmak álláspontja között, de „annyi tény, hogy a nagyhatalmaknak, legalábbis bizonyos mértékig, minden területen tekintettel kellett lenni egymásra és a régebbi megállapodásokra. Ez befolyásolta a követett politika lényegét is, formáit mindenesetre." — Gordon Ferenc: Irány és teendők. Új Látóhatár, 1962 januárfebruár. — Nagy Ferenc 1961 októberében, Tildyről megemlékezve azt írta, hogy Tildy, ellentétben a többi kisgazdával, mindig az együttműködést kereste. Ugy látta, hogy a szovjet szomszédsággal, annak hatásával számolni kell, e tekintetben a békekötéstől sem várt politikai változást. — Ld.: Hungarian Quarterly, 1961. okt. 20. 30 Nagy Ferenc: The Struggle behind . . . 222. 1.
