Századok – 1972
Tanulmányok - Ságvári Ágnes: A magyar kül- és belpolitika néhány összefüggéséről a népi demokratikus forradalom időszakában 1333/VI
A MAGYAK KÜL- ÉS BELPOLITIKA NÉHÁNY ÖSSZEFÜGGÉSÉRŐL (1945 - 48) 1341 elemeit ahhoz, hogy ne tekinthessék azokat a kommunista diktatúra puszta előjátékának."1 8 Magyarország háború utáni helyzetének megítélésénél tehát figyelembe kell venni azt, hogy: 1. a vesztes fasiszta blokk tagja volt; ezért a belső demokratizálást az ilyen irányba ható társadalmi igények mellett, kötelező erejű katonai, nemzetközi szerződések is sürgették; 2. a kevés előzményre visszatekintő magyar demokrácia sorsát a Szövetségesek között meglevő ellentétek a legapróbb rezdülésig jelentékenyen befolyásolták, és az imperialista taktika változásai súlyos teherként nehezedtek az ország életére; 3. végső soron azonban 1946-ig — de bizonyos értelemben a békeszerződések ratifikálásáig — a népi demokratikus fejlődést elősegítő, azonos irányban ható tényezők voltak túlsúlyban (antifasizmus, háborús szerződések, a gazdasági újjáépítés feladatai).1 8 Népi demokratikus fejlődésünk sajátosságai is elősegítették azt, hogy a nemzetközi tényezők közvetlenül befolyásolják belpolitikánkat. A forradalom célkitűzéseinek békés körülmények közötti fokozatos megvalósítása a koalíciós kormány keretei között zajlott, amelyben a középrétegek, a németellenes burzsoázia is szövetségesként vett részt, s rajtuk keresztül a nemzetközi burzsoá erők viszonylag jelentős befolyást gyakorolhattak a belpolitikára. Ezt a befolyást tartósította az is, hogy az átmeneti időszak viszonylag hosszú ideig tartott, és a társadalmi osztályok ellentétes érdekei ezáltal lassabban polarizálódtak. Különös jelentősége volt annak a körülménynek, hogy a pártszövetség keretében megvalósult osztályszövetség egyúttal kormánykoalíciót alkotott, 6 ez lehetővé tette, hogy a pártokat ért nemzetközi hatás kormányzati szinten is realizálódjék. Ilyen körülmények között a koalíción belül, annak mindennapi működésében is jelentkeztek a nemzetközi politika és gazdaságpolitika erői, amelyekkel számolni kellett. Jóllehet a demokratizáláshoz már kezdettől belpolitikai viszonylatban is ellentétes célok és remények fűződtek, az összes antifasiszta erő kormányzatba bevonásának elvét mindkét ellentétes póluson elfogadták. Mind a burzsoá pártok, mind a kommunisták előtt nyilvánvaló volt, hogy az együttműködés kötelező, a nagyhatalmak által is elfogadott elv. Ez a körülmény sok szempontból eldönti azt a vitát is, amely a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front első kormányának összetételéről, a horthysta főtisztek bevonásának vagy kirekesztésének kérdéseiről és arról folyt, vajon a kormányzat a népi bizottságokra vagy pártszövetségi parlamenti rendszerre épüljön-e.2 0 Fontos 18 Foreign Relations of the United States, Diplomatic Papers: The Conferences of Malta and Jalta, 1945. Washington. 1955. 102. 1. — 1943-ban Lippmann az amerikai álláspontot a következőképpen fogalmazta meg: „Sem az Egyesült Államok s ezért Nagybritannia sem lesz képes e térségben (Kelet-Európa) katonai erővel kierőszakolni és fenntartani egy rendezést. A mi hatalmunk a tengeren és a levegőben, nem pedig a szárazföldön van, Európa belsejében érdekeltségünk közvetett s csak annyiban életbevágó, amennyiben befolyásolja viszonyunkat olyan nagyhatalmakkal, mint Németország volt a közelmúltban és Oroszország lesz a kialakuló jövőben." — Walter Lippmann: U. S. Foreign Policy and U. S. War Amis. New York. 1943. 95—96.1. 19 „Végbement a háború győztesei közti kapcsolatok stabilizálódása" — vonja le következtetését Howard К. Smith: The State of Europe, 1949 c. könyvében. 16—18. 1. 20 A kérdésről a Magyar Kommunista Párt Központi Vezetőségében vita folyt, amelyben felmerült: „Nem teljesen világos ... a debreceni politikából az, hogy a Horthy körül csoportosult elemeknek miért kellett ilyen nagy szerepet adni ? Például miniszterei-
