Századok – 1972
Tanulmányok - Wittman Tibor: A latin-amerikai „feudalizmus” kialakulásának vitás kérdései 1293/VI
A LATIN-AMElilKAl „FEUDALIZMUS" VITÁS KÉRDÉSEI 1317 irányuló forgalma; fémcsere egyrészt Amerika és Európa között, másrészt ezek és Ázsia között a modern kor születésétől kezdve."1 Marx e megállapítása, amelyet másutt is kifejtett, arra figyelmeztet, hogy bármiként is értelmezzük az amerikai nemesfémek szerepét az európai gazdaságban, nem lehet elvitatni úttörő voltukat az interkontinentális világpiac keletkezésének folyamatában. A nemesfém „tüzelőanyag" funkcióját ma már általánosan elismeri a történetírás.2 2. Erre a funkcióra vet fényt Ravenstone mondata, melyet Marx idéz: „Ha Spanyolországnak nem lettek volna a mexikói és a perui bányái, soha ngfn lëtt yolna_s zükségé~a l elágyel országj/gabonára''. 3 'A nyugat-európai piacnák szükségé-volt az amerikai nemesfémre, ezTpedig nemcsak európai áruk Amerikába való áramlását vonta maga után, hanem lehetővé tette azt is, hogy a kelet-európai agrárcikkek nagy tömegben kerüljenek a nyugati piacokra és az olcsó önköltség biztosításával segítsék elő az ipari tőke megerősödését. Kelet-Európa, főleg a XVII. század közepéig, nem lebecsülhető szerepet kapott a nyugati eredeti tőkefelhalmozás és manufaktúra-ipar külső ösztönzésében.4 Funkciója e tekintetben párhuzamos az amerikai nemesfémével. Az amerikai nemesfémek é s a kelet-európai élelmiszer-export egy közös reftclező elvnek vnit я1ягт21£|ур| melyet rmzíden nyugat-európai kapîtaïïzinusnak nevezhetünk. Kelet-Európa szerves része és alárendelt tényezője lett annak a szélesedő forgalmi folyamatnak","" amely" a születő világpiac legjellemzőbb ismérve volt.5 3. „Az nsszes_népek közötti érintkezés annyira kiterjedt az egész . földkerekségre, hogy csaknem azt mondhatjuk, az egész világ egvet l°r) vár^q Ipft ínelyben valamennyi áru ájlandó vására, fol yik ..." Geminiano Montanari XVII. században tett megállapítása® a nemzeti piacok egy magasabb szintézisóra_jj,tal. Később Marx még pontosabb meghatározást ad öTTrMgpntcról, „amely nemcsak a belső piac és a többiek, a belső piacok közötti kapcsolat, hanem az összes ország belső piaca is".7 Ez nem kevesebbet jelent, mint hogy a világpiacon egymással kereskedő egységek között alárendeltségi viszony is van, !i legfejletteb b, az ipari tőkét létrehozó, a tengeri hegemóniát szilárdan tartó nyugat-európai polgár i társadalmak hasznosítják maguk javára e nagy „belső piac" többi részét, míg ezek~csak annyiban kapnak ösztönzést, amíg azokat szolgálják. Áll ez a kelet-európai nagybirt okos árutermelésre, az amerikai nemesfémre és ültetvényekre egyaránt. Ha korábban „atlanti három-1 Marx : Grundrisse, spanyolul: Fundamentos de la eeonomía política. Tomo I. La Habana 1970. 147. 1. 2 Fernand Braudel: Civilisation matérielle et capitalisme (XVe —XVIIIe siècle). Tome I. Paris 1967. 535. 1. Vö. Frédéric Mauro : Le XVIe siècle européen. Aspects économiques. Paris 1966. 209 — 243. 1. Nicolás Sánchez-Albornoz : América y la eeonomía europea postrenacentista: Crisis de un modo de entender la reláción. Anuario del Instituto de Investigaciones Históricas. 2. Rosario 1957. 3 Fundamentos, 156. 1. Piercy Bavenstone : Thoughts on the funding system. London 1824. 4 Äs. P. Pack: The Shifting of the International Trade Routes in the 15 th —17 th Centuries. Acta Historica Academiae Scientiarum Hungaricae. 14. 1968. 287 — 319. 1. 5 J. Topolslci: La régression économique en Pologne du XVIe au XVITTe siècle. . Acta Poloniae Historica, VII. 1962. 28 — 49. 1. Wittman Tibor: Az „árforradalom" és a világpiaci kapcsolatok kezdeti mozzanatai (1566—1618). Budapest 1957. Pach Zsigmond Pál : Nyugat-európai ós magyarországi agrárfejlődés a XVI—XVII. században. Budapest 1963. 6 Idézi Marx: A politikai gazdaságtan bírálatához. Budapest 1953. 130. 1. 7 Fundamentos, 197. 1. )
