Századok – 1972

Közlemények - Dóka Klára: A céhes mesterré válás feltételei Pesten az 1840-es években 96/I

122 DÓKA KLÁRA létszámú céhek zártságát is. A növekedés a nagylétszámú céhek közül a vargáknál a legnagyobb. (Fényes: 256, Palugyay 404, — 157,8%), azután következnek az asztalosok (F. 133, P. 170, — 135%), míg a szabóknál a céhen kívüli iparűzés erősödik meg, ós a céhes mesterek száma visszaesik (296-ról 288-ra). Nőtt a mészárosok ós a bérkocsisok száma a zárt céhek közül. A kisebb céhek közt az aranyművesek (118,7%) és a kárpitosok (122,3%) céhénél volt a legnagyobb a növekedés. Leginkább csökken a céhes kézművesek száma a már új módszerekkel is űzhető iparokban (ecet-pálinkafőzők 66,6%, hajósok 44,4%, posztósok stb.), valamint a városias jelleg megerősödése miatt kiszoruló mesterségeknél (kádár, kertész). Az összevetés alapján látszik, hogy a lakosság növekedésének megfelelően van egy jelentős fejlődés a közellátási iparok mestereinek létszámában, valamint a finom fém- és építőiparban, kapcsolatban a város gyarapodásával, a luxusigény növekedésével, ugyanakkor a gyáripar és a kereskedelem által forgalomba hozott áru konkurrenciája a céhek létét ingatja meg, * A tanulmányban tárgyalt időszak — az 1839—40-es országgyűlés törvényeinek kihirdetésétől a forradalom és szabadságharc befejezéséig terjedő évtized — a pesti ipar fejlődésének fontos szakaszát jelenti. A város növekedése, a fogyasztópiac kiszélesedése az országgyűlés törvényei, majd a polgári forradalom által teremtett kedvezőbb feltótelek a termelés ugrásszerű növelését teszik lehetővé, a fejlődés azonban a feudális viszonyokhoz mért keretekkel találja magát szemben. A céhek védekezésének sajátos módja az elzárkózás, a konkurrensek kívülrekesztése. Az eredmény a céhen kívüli iparűzés megerősödése, illetve a céhes keretek fellazulása lesz, elsősorban a hatóság beavatkozása következtében. A vizsgált évtized tehát mindenek előtt átmeneti időszak a feudális és polgári fejlődés határán, a céhes mesterek és konkurrensek, a tőkeszegény iparosok és a jelentős mennyiségű pénzzel rendelkező kereskedők, a patriarchális kötöttségekhez ragaszkodó tanácsosok és a leendő főváros érdekeit szem előtt tartó új vezetőség küzdelmében. FÜGGELÉK Pest város céhei az 1840-es években 1848-as állapot I. csoport: XVII—XVIII. századi és 1813 utáni privilégium: asztalos, bádogos, bodnár, cserepes-útburkoló, csizmadia, esztergályos, fazekas, hajós, halász, kádár, kalapos, kéményseprő* kertész, kovács, lakatos, puskaműves, sarkantyús, magyar kordovános, magyar timár, mészáros, molnár, német szabó, német timár, órás, sörfőző, szappanos, szitás, szűcs, üveges, varga, vidéki bérkocsis II. csoport: csak 1813 utáni privilégium: bronzműves, cinöntő, ecet-pálinkafőző, fésűs, hangszerkészítő, harisnyakötő, hentes, kárpitos-bőröndös, kefekötő, kesztyűs, kosárfonó, köszörűs, lakkozó, mázoló, mézeskalácsos, paszomántverő, posztónyíró, sárgarézöntő. szegkovács, szerkovács, tűkészítő, városi bérkocsis, vörösrózműves