Századok – 1972
Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1225/IV–V
KRÓNIKA 1255 berlini Hermann Biegert a regionális különbségekre mutatott rá. Megemlékezett a kialakuló forradalmi gócokról, a berlini, a szász és a rajnai, valamint a müncheni forradalmi gócról, arról, hogy a forrongás sem egyidejűleg éri el tetőpontját, s a szociáldemokrata párt vezetőség területileg sem tudta összefogni ezeket a mozgalmakat. Egy másik nyugatberlini kutató, Peter Lösche szintén a tömegmozgalmak történetének regionális s fokozott mértékben szociológiai feldolgozásának szükségességét hangsúlyozta, s itt utalt az amerikai történetlrásmódszerére, amit főként az Obleute-mozgalom (munkásbizalmiak rendszere) feldolgozására kívánt alkalmazni. Lösche megemlékezett a választási eredmények tanulmányozásáról, arról például, hogy az 1922. évi választások után miként mutatkozott meg egyformán a jobbra ós balra való kiingás. Míg a nyugat-német történészek a szociológiai módszerek nagyobbarányú alkalmazását sürgették, az olasz marxista Ernesto Bagioneri óvott e módszer túlértékelésétől, s ehelyett összehangolt, a szociológiai, a politikai és ideológiai ismérvekre egyaránt figyelemmel levő kutatást követelt. A problémakörök mellett a vitában több olyan felszólalás is elhangzott, amely egy-egy ország határai között végezte el a felmérést. így Ernesto Ragioneri az olasz helyzetre reflektált, márcsak azért is, mert H. Mommsen éppen az olasz gyárfoglalások tapasztalatait kívánta a némettel összevetni. Ragioneri hangsúlyozta, hogy a gyárfoglalások nem a munkások támadásának voltak kísérő tünetei, hanem inkább védekezésének — a tőkések gazdasági retorziói ellen. Egészében egy bonyolult, átfogó nemzetközi forradahnasodás utolsó mozzanata, semmiként nem gondoltak a politikai hatalom megragadására. Nem egyszerűen spontán mozgalom terméke. Majd más összefüggésekbe helyezte a gyárfoglalást, s azt húzta alá: ha önmagában nem volt is annyira jelentős, következményeiben azonban igen, mert az uralkodó osztályok hatalma megrendült, s végeredményben a nagyburzsoázia ezután fordul a fasiszta mozgalom felé, s ekkor gyorsult fel a fasizálódás. A munkásmozgalom soraiban pedig Gramsci ezután határozta el magát a szocialistákkal való szakításra, s e kedvezőtlen tapasztalatok után alakult meg a kommunista párt. Jan Oalandauer (Prága) a cseh fejlődésről beszélt. Aláhúzta, bár a cseh szociáldemokraták nem felelősek az 1914-es háborúért, nem is szegültek szembe vele. Mikor pedig az 1917-es forradalmak nyomán a cseh területeken is érzékelhetővé vált az erjedés, a párt ezután sem vállalkozott a sztrájkmozgalmak vezetésére. így 1917 után új helyzet állt elő, a szociáldemokrata mozgalmon kívül új tömegmozgalmak kezdődtek, s a jórészt a pártvezetőség hibájából létrejött politikai vacuumba törhetett be az agrár és a nemzeti szocialista párt. 1917 októbere, 1918 tavasza után pedig harmadik periódus kezdődik, amikor a cseh szociáldemokraták észlelték a tömeghangulat változását, és ekkor már ők próbáltak hasonulni a polgári nemzeti mozgalmakhoz. Zsivka Kaneva (Szófia) az 1918 szeptemberi katonai felkelésről emlékezett meg. Vázolta, hogy 1919-ben a két munkáspárt Bulgáriában parlamenti többséggel rendelkezett, de a „széles" szocialisták mindenfajta szocialista átalakulástól visszarettentek. Kaneva érzékeltette a Sztambolijszki-féle parasztpárt belső radikalizmusát amely — mint megjegyezte — a háború ellenzésében is következetesebb volt a „széles" szocialistákónál, végül kitért arra, hogy a tesznyákok sem mérték fel helyesen a kialakult helyzetet, s szektariánizmusuk hozzájárult az 1918 szeptemberi felkelés bukásához. Mucsi Ferenc a magyarországi munkástanácsok 1917 —1918. évi alakulását ismertette. Hangsúlyozta, az 1917. évi orosz forradalmak hatása e tekintetben is vitathatatlan, a tanácsok azonban mégsem spontán mozgalom nyomán születtek meg, hanem egy forradalmi szellemű csoport tudatos cselekvésének eredményeként. S itt a forradalmi szindikalisták Szabó Ervin által vezetett munkásságát tekintette át. Megállapította, hogy Szabó Ervin az oroszországi forradalmakból a maga szindikalista következtetései-
