Századok – 1972

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1225/IV–V

KRÓNIKA 1253 Ismét a lehetőségek vizsgálatánál a bad-godesbergi Georg Eliasberg megállapította, hogy a szociáldemokrata vezetőség megvalósította a minimális demokratikus átalakulás programját, de ezen nem lépett túl, még a strukturális átalakítás minimumára sem vállalkozott. Fritz Klein (Berlin) azonban ezt a tételt is vitatta, s kifogásolta, hogy a minimális és maximális átalakulást így elszakítsák egymástól. A mannheimi Erich Matthias, aki a megjelent nyugat-német szociáldemokrata történetírók között talán legközelebb állt a szociáldemokrata vezetőség felfogásához, szintén nem vitatta, hogy a német nép előtt kedvezőbb lehetőségek nyíltak, mint amennyit a szociáldemokrata pártvezetőség ténylegesen megvalósított, csak ennek ismérvei ismeretlenek. Majd ő is azt taglalta, hogy a baloldali radikális irányzatoknak nem voltak mélyrenyúló tömegkapcsolataik, a szociáldemokrata vezetők pedig túlbecsülték az ellenfél, a jobboldal erőit, s ezzel magyarázta az Ebért — Groener-féle kiegyezést. A háború utolsó éveinek tömegmozgalmai áttekintésénél megkülönböztetett érdeklődés mutatkozott néhány téma és periódus iránt. Ilyen volt az orosz forradalmak visszhangjának értékelése. Nem egyszer össze is vetették a februári és az októberi forradalom hatását. A ljubljanai France Klopcié például a nyugat-német referátummal szemben jelezte, hogy noha a februári forradalom kétségtelenül erjesztőleg hatott a nyugateurópai mozgalomra, olyannyira, hogy sok helyütt ezután alakultak meg a munkástanácsok, mindez nem változtat azon, hogy az októberi forradalomnak még nagyobb befolyása volt a szocialista mozgalomra. Ezt a tételt néhány történész tagadta, s részint a német történelem tapasztalataira hivatkoztak. Az oxfordi Anthony Nichols azt hangsúlyozta, hogy februárral szemben az októberi forradalom csak negatív hatást gyakorolt az angol munkásmozgalomra. Szerinte a bolsevikok példája inkább riasztólag hatott, s több más tényező mellett (köztük a német tavaszi támadást említette) nagyban hozzájárult az angol békemozgalom visszaeséséhez s ahhoz, hogy a munkástanáesmozgalom Angliában nem erősödött meg. Nichols érvelésével Jemnitz János szállt vitába, megjegyezve, hogy a munkástanácsok megalakítására még az 1917 tavaszi nagygyűlésen adták ki a jelszót — de az nem realizálódott. E kudarcért azonban semmiképp sem lehet egy félévvel későbbi eseményt megnevezni, amikor e félév alatt semmi jele nem volt valamiféle határozott radikalizálódásnak. Az is tévedés, hogy Októbernek Angliában csak negatív visszhangja volt, ez áll a Független Munkáspártra, de a BSP (Brit Szocialista Párt) üdvözölte a forradalmat. Az pedig szintén aligha véletlen, hogy a Munkáspárt csak az 1918. évi kongresszusán fogadott el világosan szocialista programot — hiszen ezt megtehette volna évekkel korábban is. Végül nem lehet megfeledkezni arról, hogy az angol folyóiratok is milyen sokat írtak az orosz forradalmi eseményekről s nemcsak mindig negatívan. A referátumokkal kapcsolatban néhány tematikai kiegészítő megjegyzés is elhangzott. F. KlopSic a katonatanácsok szerepére hívta fel a figyelmet. Jemnitz János a szakszervezetek és tömegmozgalmak, a szakszervezetek és munkástanácsok, a szakszervezeti vezetőknek a tanácsokban játszott szerepét vizsgálta, s angol példán érzékeltette, hogy a shop-steward mozgalmak mennyiben irányultak a tőkés rendszer, a kormány mellett egyúttal a szakszervezeti vezetők ellen is. Ugyanő az értelmiségiek kérdését is felvetette a tömegmozgalmakban, jelezve, hogy olykor „hadseregnélküli vezérek" milyen hamar nagy tömegek ünnepelt vezetőivé lettek (K. Eisner, К. Liebknecht, F. Adler, Szabó Ervin). J. Kowalski annak fontosságát világította meg, hogy a spontán tömegmozgalmakat összevessék a politikai szervezetek munkásságával. Kétségtelen, hogy az októberi forradalom után Németországban a spartakisták világos programot adtak — azonban történetileg még nem biztos, hogy ez valóban kielégítő; azt is meg kell vizsgálni, hogy e programok miként kapcsolódtak a tömegek akkori elképzeléseihez. Lenin érdeme, hogy