Századok – 1972
Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1225/IV–V
KRÓNIKA 1239 4. Szakosztályok létrehozása és működése Mint az előző beszámolási periódusban, ezúttal is társulati tevékenységünk fontos területének ós fontos eredménynek ítélhetjük az immár félévtizede tevékenykedő Üzemtörténeti Szakosztály működését. A beszámolási periódusban a Szakosztály működése Jenei Károly elnök, Incze Miklós alelnök és Szekeres József titkár vezetésével kiváló eredményeket hozott. A szakosztály nagyszámú üzemmel vette fel a kapcsolatot, ezek közül 1970-ben 31 üzem, 1971-ben már 36 üzem a Társulat pártoló tagjai sorába lépett, 18 üzem szerződést kötött történetének megiratására, s ehhez a szakosztály gondoskodik szerzők, lektorok megbízásáról. Előkészítés alatt állnak a további megállapodások is. Hat szerződésnek már eleget tett a szakosztály, és eddig hat jó színvonalú, reprezentatív üzemtörténeti monográfia jelent meg a szakosztály impresszumával, további négy — egyenként 8—10 ív terjedelmű — kismonográfia ez évben kerül ki a nyomdából. Az eddigi munkásság nyomán anyagi lehetőségek nyíltak a szakosztály saját kiadványainak megjelentetésére. A szakosztály megindíthatta az „Üzemtörténeti Füzetek" c. sorozatát, amelynek négy száma jelent már meg ós további füzetek sajtó alá rendezése van folyamatban. Ezzel a hézagot betöltő Üzemtörténeti Füzeteket már kialakult kiadványsorozatnak tekinthetjük, ami önmagában is figyelmet érdemlő esemény hazai üzemtörténetírásunkban. (Ezenkívül a szakosztály fennálása óta három módszertani tanulmányt is közzétett, hogy ilyen módon is segítse az üzemtörtónetírást. Ugyanazt a célt szolgálta az 1970. május 16-én megrendezett üzemtörténeti ankét is, amelyre 50 vállalat küldte el képviselőit.) A szakosztály tehát eddigi rövid működési ideje alatt is rendkívül sokat tett az üzemtörténetírás fellendítésére, szervezett kereteinek kiépítésére és műfajának, módszertanának tisztázása érdekében. Működése kétségtelenül érdemlegesen kiterjesztette a Társulat hatókörét, közérdekű társadalmi funkcióval gazdagította munkáját s egyidejűleg a Társulat anyagi lehetőségeit is gyarapította. Ügy véljük azonban, hogy néhány év tapasztalata, az eredmények egyértelmű elismerése talaján, lehetőséget ad a ma már felismerhető veszélyek jelzésére is. Nem kerülheti ugyanis el figyelmünket, hogy a kiadványok üdvözölt mennyiségi növekedésével párhuzamosan csökkent az üzemtörténeti munkák színvonala és a sablon, a rutinszerűsóg ellaposodási tendenciái jelentkeznek. Nyilvánvaló, hogy a mennyiségi továbbfejlesztés változatlan törekvése mellett a tudományos-szakmai elmélyítés, a szerzői gárda kiszélesítésére való törekvés kell, hogy középpontba kerüljön a következő évek munkájában. Az üzemtörténeti szakosztály működésének tapasztalatai azt mutatják, hogy szakosztályok szervezésére elsősorban új rétegekre kiterjedő és hatást gyakorló, szétforgácsolt kutatások összefogását, szakmai-elvi irányítását leginkább elősegítő határterületeken van szükség. Ujabb szakosztály létrehozására a helytörténeti kutatók részéről jelentkezett határozott igény. Ez már a zalaegerszegi vándorgyűlésen hangot kapott, s az eltelt időben is gyakori sürgetést hallhattunk vidékről. A helytörténeti szakosztály lehetőségével kapcsolatosan eddig megnyilvánuló aggályok — különböző helytörténeti kutatást irányító intézmények és bizottságok léte — nem vették le napirendről a szakosztály létrehozásának ügyét. Ezért a titkárság az igazgatóválasztmény határozata alapján 1970. szeptember 7-én a Magyar Tudományos Akadémián megrendezte a Helytörténeti Szakosztály elnökségének alakuló ülését, ahol a szakosztály elnökévé Szabad Györgyöt, alelnökévé Soós Imrét, titkárává Stier Miklóst választotta meg. Az új szakosztály célkitűzéseit, programját Szabad György ismertette. Az elnökség november 10-i ülésén jóváhagyta a kiküldendő körlevelek szövegét és megvitatta a szakosztály önálló működésével kapcsolatos problémákat. A szervező munka folyamán 1971-ben a szakosztály mintegy 200 tagot nyert meg a szekció munkájának támogatására, közülük több mint százan ez alkalommal léptek a
