Századok – 1972
Közlemények - Dóka Klára: A céhes mesterré válás feltételei Pesten az 1840-es években 96/I
A CÉHES MESTERRÉ VÁLÁS FELTÉTELEI 105 jenek a vándorlás alól. Az engedély megadására a Helytartótanács illetve a minisztérium volt illetékes. 57 felmentést adnak meg 1840—50 között, összesen kettőt utasítanak el. A lehetőséggel a kérelmezőknek kb. 5%-a él, a 3 év vándorló idő letöltése nem jelent nehézséget. Annak adnak csak felmentést a vándorlás alól, akinek egyéb iratai rendben vannak, betegsége vagy családi körülményei miatt nem hagyhatja el a várost, és a három óv vándorlást helyettesítő legényidőt már letöltötte.4 3 A vándorlástól felmentett egyének száma a henteseknél a legnagyobb (12, kb. 40%-a a felvett mestereknek). A többi felmentés megoszlik elsősorban az aranyművesek, nyergesek, mészárosok között. A felmentést nemcsak a Helytartótanács és a minisztérium adja meg könnyen, hanem a kérelmezőknek több, mint felét maga a céh is támogatja, a városi tanács pedig 80%-át. Mivel a mesterjog megszerzése gyakran nehézségekbe ütközött, előfordult, hogy a leendő mesterek kontárként töltötték legényidejük utolsó részét. A lakatosok, szűcsök, csizmadiák, asztalosok nem támasztanak velük szemben semmi nehézséget, a hajfodrászok erkölcsi kifogásnak tartják, az üvegesek úgy vetik fel a kérdést, hogy hasznos lesz-e, ha egy szabályokat megszegő egyént felvesznek, a kádárok egyenesen el akarják utasítani őket azzal, hogy nem lehet mesterjoggal jutalmazni a kontárokat.4 4 A céhek a mesterjogi kérelmekhez fűzött nyilatkozataikban nemcsak az iratokkal kapcsolatos észrevételeket mondják el, hanem azt is, hogy mi a véleményük a legény viselkedéséről, munkájáról. Az erkölcsi kifogások egész sorával akadályozzák a supplikánsok ügyeinek előrehaladását. (Pl. meglopta mesterét, gyűlés alkalmával sértegette a céh tagjait, irataiban javítások vannak, előzőleg büntetve volt.) A városi tanács csak akkor fogadta el a céh kifogásait, ha azokat hitelesen igazolni tudták (pl. törvényszéki végzéssel). Nem jelentett a tanács véleménye alapján az előző vétek sem nehézséget, ha a kérelmező már letöltötte büntetését.4 5 A céhbelépési kérelmek sorsának eldöntésében a hivatalos követelmények mellett más szempontok is szerepet játszottak. A céhek visszautasították az idős kérelmezőket, mert féltek attól, hogy felvételűit a felsegítésre váró, szegény mesterek számát fogja növelni. A tanács viszont támogatta ezeket az idős legényeket, hogy a várost mentesítse. Jellemző például az, amikor a lakatos céh tiltakozása ellenére felvetet egy 53 éves, 6 gyerekes kontárkodó legényt, azzal, hogy ,,ha a czóhbe való bevétele előtt meghalna, a város terhére esne", mert az özvegy nem kaphatna mestersége űzésére legényeket.4 6 A város pártolta a kérelmezőket, ha előzőleg katonák voltak, vagy több adócédulával igazolták, hogy viselték a közterheket. A tanács és a céhek egyaránt előnyben részesítették a magyarországi, elsősorban pesti születésűeket, különösen akkor, ha mesterek fiai, vejei voltak, mester özvegyét vették feleségül, munkaidejük utolsó részét özvegy műhelyének vezetőjeként (táblalegény, Werkführer), vagy mester első legényeként töltötték el (Obergesell). Ilyenkor fennállt a lehetősége annak, hogy az új jogok megadásával a mesterek száma nem fog növekedni. A mesterjog megszerzésének vágya egyes elzárkózó céheknél olyan házassági kapcsolatok kialakításához vezetett, hogy fiatal legények gyakran elvették tanítómestereik idős sok gyerekes özvegyeit.47 A mesterjog kezdett tömegmóretekben örökletessé válni. A tőkeigényes iparokban volt szükség elsősorban arra, hogy az új mesterek átvegyék apjuktól, az apósuktól vagy régi mesterüktől a műhely berendezését, a raktáron levő nyersanyagot és ezzel együtt a mesterjogot is.4 « 43 BFL. Int. a. n. 11571. OL. Dep. Civit. 1846/36 — 211, 655. 44 BFL. Rel. a. n. 7318. OL. Dep. Civit. 1844/36—575. 45 BFL. Int. a. n. 13300. OL. Dep. Civit. 1846/36 — 851, 1847/36 — 813. 46 BFL. Rel. a. n. 7910, 12153. OL. Dep. Civit. 1845/36 — 691, 1846/36 — 368. Int. a. n. 11574, 13548. 47 BFL. Rel. a. n. 12995, 14687, 14702. 48 BFL. Test. a. n. 15, 118. a, 240.
