Századok – 1972
Közlemények - Fügedi Erik: Koldulórendek és városfejlődés Magyarországon 69/I
92 FÜCJEDI ERIK vakban nyilván a falu lakossága gondoskodott. De Galgóc éppen a városias fejlődés útjára lépve már nem alkotott ilyen közösséget, a betegekről és nyomorultakról másként kellett gondoskodni. Nyilvánvalóan nem volt szükség ispotályra azokban a mezővárosokban, amelyek társadalmi szerkezetükben megmaradtak a falu színvonalán. Az ilyen helységekben akkor sem volt rá szükség, ha a vagyoni differenciálódás előrehaladt, hiszen ez a jelenség a falvakban csakúgy lejátszódott mint a mezővárosokban. De talán nem tévedünk nagyot, ha éppen ezért a mezővárosi fejlődés ismérvének nem az országos vásárt, nem is a koldulórendek valamelyikének jelenlétét tartjuk, hanem a társadalmi fejlődést jobban tükröző ispotályt. Az ispotályokkal foglalkozó irodalom elsősorban a városokat vette figyelembe, de még így is kiderül, hogy az ispotályok a mezővárosok egy részében megtalálhatók voltak, templomaik kegyura és az ispotály fenntartója legtöbbször a mezőváros polgársága volt. Ilyen ispotályt ismerünk Miskolcról,14 0 Szécsényről, Szöllősról, Pásztóról, Vácról, de még az olyan kisebb településekről mint amilyen Szepesváralja vagy Bazin. 141 Jellemző, hogy Csanádon, ahol a városi fejlődésnek nem találtuk meg az ismérveit, 1455-ben ispotályt említenek.14 2 Megfelelő irodalom alapján nem vállalkozhatunk itt az ispotályok elterjedésének vizsgálatára, mégis úgy gondoljuk, hogy jelenlétükben a mezővárosi fejlődésnek tipikus ismérvét találtuk meg. A koldulórendi kolostorok elterjedésének vizsgálata értékes adatokat nyújtott a magyar városfejlődés második szakaszának megismeréséhez, de a jelek szerint kevés reménnyel kecsegtet a mezővárosi fejlődés vizsgálata terén. Ügy tűnik, hogy ennek alapján nem tudjuk szétválasztani azt a heterogén tömeget, amelyet az eddigi kutatók vizsgáltak és egy csoport részeként jellemeztek. Pedig ennek a tömegnek a szétválasztása mindenképpen szükséges, ha a mezővárosok terén egy lépéssel előbbre akarunk jutni. Elsősorban törölnünk kell я7л1гя>, я 11MyгМ,-.>t n»Tolyol,-í.t Csé.nlci az országos vásártartás jogán sorozott a mezővárosok közé. Ugyanígy törlendőnek érezzük a mezővárosok listájából azokat, amelyeket egyetlen egyszer említenek oppidum - kéri t. A fennmaradt -— nyilván még mindig tekintélyes — mennyiség szétválasztásában ezidőszerint az uradalmi központ és az alföldi mezőváros megkülönböztetéséig jutottunk el. A két csoportot különkülön kellene vizsgálat alá venni. Meggyőződésünk ui., hogy ha a törléseket végrehajtjuk és külön csoportonként vizsgáljuk a mezővárosokat, akkor biztosan a mainál sokkal egységesebb képet kapunk a mezőváros-csoportok társadalmi és gazdasági viszonyairól, a két csoport adatai sokkal kevésbé szóródnak majd mint ma. A társadalmi vizsgálatnál pedig meg kell kísérelni az ispotályok elterjedését figyelembe venni. A koldulórendek elterjedésének azonban mégis van mondanivalója a mezővárosokról. Fentebb bemutattuk a kolostoralapítások ütemének felgyorsulását , és azt állítottuk, hogy ebben igen nagy szerepe volt a városoknak. Ha most azt látjuk, hogy a mezővárosok gombamódra szaporodnak, de a fejlődő telepek egyházi intézményei változatlanok maradnak, akkor ezt a tényt hajlandók vagyunk úgy magyarázni, hogy a mezővárosok kialakulása ós elszaporodása nem vagy csak kis részben jelentett — mai kifejezéssel élve — „gazdasági növekedést", sokkal inkább jelentette a jobbágyság nagy tömegeinek átrétegződését, olyan új települési és gazdálkodási formát, amely elviselhetőbb életet jelentett mindaddig, amíg 1514 olyan tragikusan meg nem szüntette ezt a lehetőséget. 140 Somogyi Z. : A középkori Magyarország szegényügye (Palaestra Calaeanctiana 37.) Bpest. 1941. 69. 1. 141 Uo. 59, 87, 88, 99, 102—103. 1. 142 Lukcsics: i. m. II. 1354. sz.
