Századok – 1971

Vita - Herényi István: Bulcsu nemzetségének nyári szállása az Árpádok korában 355/II

BULCSÜ NEMZETSÉGÉNEK NYÁRI SZÁLLÁSA AZ ÁRPÁDOK KORÁBAN 381 a XIV. században a Kisdainonyay, a Fark a XIV. században a Szopori, a Garman a XIV. században a Patyi, a Kádár a XIV. században a Patyi, а Кип a XV. században a Cséri, Vörös, az Ompud a XIV. században a Csáfordi, az Onch a XIV. században a Patyi, a Szegény a XIV. században a Herényi, a Tapan a XIV. században a Haraszti családban. A XIV. század második felében a Fodor, Kónya, Ravasz, Rákos, Reche és Séden a jellemző török, ugor nevek. E személynevek a XIV. században a Besenyei, Bögöti, Büki, Ovadi, Sági, Váti és Zsódenyi családokban használatosak. A XV. század első felében a Cinege és Kerejtő, második felében a Buda és Seregély a jellemző török, ugor nevek. Ezek a személynevek a XVI. században a Fűztőy, Patyi, Saly, Seregélyházi és Váti családokra jellemzők. B) Családnév, személynév, település A Répce—Gyöngyös mellékének török, ugor, iráni személynevei feltétlenül a terület legősibb lakóira utalnak. Ha tehát meg tudjuk állapítani (és erre okleveleink beható vizsgálatával lehetőségünk is van), hogy mely családok tagjai viseltek túlnyomóan magyar, török vagy iráni eredetű személyneveket, akkor e terület legrégibb telepeseit is meg tudjuk határozni. Az ugyan nem kivételnélküli szabály, hogy mindenki, aki magyar nevet viselt, feltótlenül magyar (kazár, káliz stb.) volt, de az esetek túlnyomó többségében mégis erre kell következtetnünk. Hiszen azok a családok, akik külföldről jöttek hazánkba, pár évszázad alatt teljesen elmagyarosodtak ós magyar személyneveket is viseltek. így területünkön a Ják és Hermány nemzetség tagjai gyakran élnek magyar nevekkel. Német származásukat azonban elárulják — a szórványosan előforduló magyar személynevek mellett — a nagyobb számban mutatkozó német személynevek. Nagyon érdekes megfigyelni, hogy éppen a túlnyomóan magyar neveket használó magyar családok körében a mintegy 3/5-nyi magyar—török név mellett 2/5 arányban szláv nevekkel is élnek. Ez a magyarságnak a szlávokkal való együttélését mutatja. Egyébként a szláv nevek az egész árpádkori névanyaghoz viszonyítva számbelileg elenyészően csekélyek. A német családok viszont túlnyomórészt német neveket használtak, emellett azonban magyar nevekkel is éltek. A magyarok a beházasodás útján köreikbe került szláv családok révén használtak szláv neveket is. Régi személyneveink között vannak olyanok, melyek finnugor eredetűek, de vannak olyanok is nagy számmal, melyek az iráni és a különböző török törzsek né /adására vezethetők vissza. Ez utóbbiak közül néhánynál meg tudjuk — nagy valószínűséggel — határozni a törzs nevét, és ezzel a módszerrel további népi csoportok megállapítására is vállalkozhatunk. A XII. században a Farkas, Hazug, Peder, Somos és Vata nevek fordulnak elő. Ezek közül a Farkas, Hazug és Somos a finn-ugor, a Peder és a Vata az iráni és a török eredetű személyneveink közé tartoznak. A Peder a káliz Pödör családnévben maradt fenn, és nem a Péter személynévből ered, annak ellenére, hogy a Peder falu neve később Péter lett—valószínűleg népi etimológia folytán. A Peder az indogermán ,atya' jelentést foglalja magában. A XIII. század első felében Bitó, Cseke, Etul, Keled, Kopasz, Koppány, Tegech, Tiván, Urkund neveit találjuk okleveleinkben. Ebből a sorból Bitó, Keled ós Kopasz a magyar névanyagból, a többi a török névanyagból származik. Csekét besenyő eredetűnek tartjuk. Etul Attila nevét rejti magában. Koppány a kivégzett somogyi vezér török nevére utal (egyébként besenyő törzsnév), Tegech aTege kun név kicsinyített alakja,Tiván .sólyom' jelentéssel főleg besenyőknél használt személynév, ugyanígy Urkund is. A XIII. század második felében a következő személyneveket ismerjük területün-