Századok – 1971
Közlemények - Gál István: Gibbon a magyar történelemről 70/I
86 GÁL ISTVÁN süket. A magyarok származásán és a magyar nyelv eredetén kívül elsősorban Zsigmond és a Hunyadiak, Nikápoly és Várna, illetve Corvin Mátyás köti le érdeklődésüket.TM Gibbon kalauza a magyar történet íráshoz. A francia enciklopédisták sokszerű magyar utalásai és érdekes magyar hivatkozásai fölhívhatták figyelmét a magyar történelemre és magyar történetírásra, de a közvetlen, gyakorlati eligazítást Katona István kitűnő összefoglalása adta a kezébe az egyik általa gyakran idézett művével. A História critica primorum Hungáriáé ducum (Pest 1778) bevezetése a Prolegomenon ex história litteraria (3 33). Kb ben sorra veszi Konstantinos Porphyrogenetos, Anonymus, Turóczi, Kézai és mások munkásságát. Katonának ez a műve bőven idézi Aventinus, Baronius, CedrenuK, Ditmar, Liutprand és Regino munkáit. ,,A két nemzeti történetíró, akitől a legtöbb segítséget kaptam, írja, Katona és Pray." Hóman véleménye szerint „kritikai történetírásunk megalapítójának Prayt kell tartanom. XVIII. századi történetírásunknak kétségtelenül legnagyobb alakja Pray György".87 Gibbon szerint viszont: „Pray túl nagy és gyakran csak sejtett területet akar átfogni, Katona tudományos alaposságával, ítélőképességével és áttekinthetőségével megérdemli a kritikai történetíró nevét". Katonát máskor is elismeréssel említi, Ransanusszal szemben is; dicséri megszokott alaposságát és megbízható előadását. Anonymusról ezt írja: „Ennek a krónikának a szerzőjét Béla király jegyzőjének írják le. Katona a XII. századba helyezi ós védi alakját Pray hiperkriticizmusa ellenében. A nyers analistának némely történeti feljegyzést kellett átírnia, ahogy azt méltóságteljesen állítja. Az általa mellőzött meséket a XV. században összegyűjtötte Turóczi és kiegészítette Bonfini." Kitűnő irodalmi érzékére vall, hogy fölfedezi Rogerius mester Siralmas énekét a tatárjárásról: „Turóczit kellene idéznem, a legrégibb egyetemes történészt, ha ugyan a Script. Reg. Hung, első kötete nem tartalmazná egy kortárs, egy szemtanú és szenvedő fél eredeti elbeszélését, a legjobb képet amit valaha is láttam egy barbár invázió összes következményeiről." Mátyás humanistáit alaposan ismeri. Bonfiniről az a véleménye, hogy „szerkezetében és stílusában meglehetősen sikerrel utánozza Liviust". Azt ugyan megjegyzi róla, hogy „saját ékesszólásába merül cl. amikor a kor egy-egy szónokát idézi". Galeottit mint Mátyás bölcs és tréfás mondásainak följegyzőjét tartja számon. Ransanust, mint Mátyás tetteinek krónikását, de Magyarország telepeseire vonatkozó számadatait csak Katona helyesbítésével használja. Tin I Oláh Miklósról, „Esztergom érsekéről a XVI. században", de Attiláját nem látta. Még Otrokocsi Fórisról is tud. Eredeti forrás-felhasználása a Rákóczi-emigráció leszármazottjának, Tóth Ferenc bárónak az emlékirata; a tengerszorosok érődéinek építészéről ezt, írja: „Eleven, sőt komikus stílusban írja le a törökök zűrzavaros társadalmát, a török hajóhad örökös gyöngeségét és hanyatlását; mindig gondoskodik róla, hogy szórakoztassa és meglepje az olvasót." „Bél Mátyás Prodromus-a és Notitia-ja gazdag információs kincset tartalmaz a régi és modern Magyarországról." Schwandtner forráskiadványait ölömmel idézi. A Bibliothèque Ancienne et Moderne és a Bibliothèque Raisonnée Bél műveit idézte vagy kivonatolta; nincs még képünk arról, hogy a XVIII. század saját, műveit vagy humanista újra-kiadásait hogyan továbbították a fölvilágosodás tudománynépszerűsítő kiadványai. Magyar tárgyú külföldi történeti forrásai. A fölvilágosodás roppant földrajzi és történelmi érdeklődéséből származó archeológiai, nyelvészeti, néprajzi és vallástörténeti kutatások a magyarságra vonatkozóan is hasznos vonásokkal járultak ahhoz az összképhez, am -ly Gibbont megragadta. A magyar őstörténethez Konstantinos Porphyrogenetos, Bonfini, Aeneas Sylvius, továbbá Fischer és Bayer szentpétervári akadémiai értekezéseit és Levesque Oroszország népeiről szóló könyveit használta. A korai magyarok jellemének ábrázolásában Bölcs Leó, valamint Baronius, Muratori és Stritter szöveggyűjteményeit aknázta ki. A kalandozások korának adatait Baroniuson kívül Liutprand, Widukind, Adamus Bremensis, Cedrenus és Beda Venerabilis krónikáiból merítette. I. Istvánra vonatkozóan Reginon kívül Katona tekintélyét fogadja cl. Az első kereszteshadjáratról Freisingi Ottót és Praggot idézi. A tatárjárás megfestésében Humner és Howorth, Ibn Batuta, Matthew Paris, de különösen Rogerius színeit kéri kölcsön. Nagy Lajos ós Rienzi kapcsolatát Ciannone-tól és a Petrarca-életrajzból szemelte ki. Zsigmond és Ulászló balkáni had járataira Spondanus, Callimachus, Bonfini, Chalkokondyles, Lenfant, ( 'anl emir, Aeneas Sylvius elbeszélését, sőt Voltaire és Rycaut ide vonatkozó sorait is idézi. Hunyadi János vonásait Bonfini, Philip de Comines, Chalkokondyles, Leunclavius és Spondanus soraiból állítja össze. Bárdos József: .Magyarország a tizennyolcadik századi francia encíklopédista irodalomban. Magyarságtudo mány. 1936. 1. 35-48, 2. 228 -237, 1937. 1 -4. 166 194. küL 11. 40, 186, 45, 47 -48. 1. *7 Tudományos történetírásunk megalapítása a XVIII. században. Bpest. 1920. 25—28. 1.
