Századok – 1971

Közlemények - Gál István: Gibbon a magyar történelemről 70/I

GIBBON A .MAGYAR TÖRTÉNELEMRŐL 73 milyen sugarakban fürdött az a gyümölcs, amelynél érettebbet, ízesebbet még ez a század sem ismert. Ez az író, akinek az ízlését, bölcsességét, nyelvét már az aranykor művelte ki, saját természetében érzi a nagy kultúrák múlékonyságát. Gibbon vigyáz, hogy a kereszténységgel szemben méltányos legyen, de ez a méltányosság veszedelmesebb, mint a Voltaire-i gúny és sokszor élesebb is." Babits maga Sterne és Chesterfield mellett foglalkozik vele: „Gibbon is, óriási történelmi munkájában, mely stílusával is mestermű, gyakran szinte vigyorog, mint Voltaire, s mikor a kereszténységről ír, nem állhatja vallási szkepszisének krónikus nyilvánítását."2li

Halász Gábor angol irodalmi antológiájában egyik szép prózai epigrammáját írja róla: ,,A felvilágosodást a század végéig a johnsoni kritika mellett a gibboni történetírás őrzi meg leghívebben . . . Elegáns stílusa, a könnyedség, amellyel óriási anyagát egybefogja, bámulatos freskói, gazdag okfejtése, jellemző ereje méltón képviselik az ész századát." Gibbonról a legterjedelmesebb magyar tanulmányt és a leggondosabb magyar elemzést Halász Gábor írta. így méltatja: ,,A filozófus Hume, a literátor Macaulay mellett a legnagyobb angol történész az amatőr Gibbon; nagy összefoglalásaikat erudicio szülte, az olvasás kielégíthetetlen szenvedélye és a nyomukban félelmessé nőtt szakszerűség alig tudott változtatni ítéleteiken. . . A narratiót, az elbeszélés nyugodt fejlesztését senki sem értette úgy, mint ő. Voltaire sziporkázóbb, Montesquieu fejteget.őbb, a romantikus történészek patetikusabbak; mondatai a jól elosztott és fegyelmezett csapatok módjára vonulnak; az iróniához elég neki egy jegyzet, vagy fojtott utalás, a magyarázatokhoz nem kell filozófiai elmélkedés, a festéshez megelégszik a tényekkel és egy-egy forrásának tömörségükben hatásos idézeteivel. Kidolgozza a lélekrajzot, de nem vész el adomákban, az embert próbálja megragadni a legzseniálisabb vagy legállatibb hősében is. Felháborodni nem tud, lelkesedni nem szokása; tanú akar lenni, nem ügyész vagy védőügyvéd. (Néha persze elfogult tanú, mint a kereszténység esetében is.) Még csak bíró sem; nem szánja ítéletnek a megállapításait, nem dogmatikus, csak tárgyilagos. Hangjának egyöntetűsége bámulatos; a húsz év alatt elkészült munka mintha húsz nap alatt íródott volna, olyan egyforma a stílusa első lapjától az utolsóig." „Gigászi mű"-nek nevezi a Hanyatlást.27

Szerb Antal így méltatja: „Az angol klasszicizmus nagy történetíró-művésze Edward Gibbon, kinek a késői Rómáról ós Bizáncról szóló hatalmas műve a felvilágosodás egyik nagy kritikai fegyverténye és számos későbbi történelmi regény és dráma ihletője."28 Lukács György róla való magas véleményét pár soros kitérőjében fejezte ki: „Le kell számolnunk azzal a romantikus, reakciós legendával, hogy a felvilágosodás korának semmi néven nevezendő érzéke nem volt a történelem iránt, hogy a történelmi érzéket a francia forradalom ellenfelei, Bürke, de Maistre és társai fedezték fel. Hogy ezt a legendát kellő értékre szállítsuk le, elég Montesquieu, Voltaire, Gibbon stb. rendkívüli történetírói teljesítményeire gondolnunk."2

9 Gibbon magyar vonatkozású szövegei* Magyar író-olvasói alig figyelték meg, hogy művében fejezeteket szentel a magyarság történetének. Először kiegyezéskorabeli magyar fordítója, Hegyessy Kálmán vette észre a magyar őstörténet iránti érdeklődését: „Jelen könyv által a magyar irodalom egy új világművel gazdagodik, írja fordítása előszavában, mely ránk nézve nemcsak azért becses, mert irodalmunkban immár be lesz töltve azon űr, melyet az emberi tudomány egyik sarkkövének hiánya okozott, hanem különösen azért is, mert a magyar őstörténeimet egyetlen hazai műben sem találjuk oly pontosan, s biztonsággal tárgyalva, mint a jelen munkában. Valóban a magyar Őstörténelem tiszta felfogása a római birodalom feloszlásának történelme nélkül csaknem lehetetlen." Halász Gábor szerint: „őstörténetünk bonyolult kérdéseiben olyan jól eligazodik, akár később a kalandozások irodalmában, vagy Hunyadi János jelentőségének megítélésében." Gibbon nagy művében részletesen és bőségesen foglalkozik a magyar történelemmel. Könyve azóta is, és még legutóbb is, fontos forrásként szolgált az angol irodalom, történelem és publicisztika klasszikusainak. " Babits Mihály: Az európai irodalom története. Bpest. é. n. 305. 1. " Halász Gábor (szerk.): Az angol irodalom kincsesháza. Bpest é. n. 305. 1. — Halász Gábor: Két kiábrándult (II. A mosolygó). Magyar Csillag. 1943. I. köt. 474-478. 1. - Halász Gábor válogatott írásai. Bpest, 1959. Sajnos nem közli ezt a tanulmányát. " Szerb Antid: A világirodalom története. Bpest. é. п. II. köt. 116. 1. Lukács György : A történeti regény. Bpest. 1947. ü. 1. * A 31—81. sz. jegyzetek - kivéve a külön megjelölteket — a nagy kritikai kiadásból valók: Edward Gibbon: The history of the decline and fall of the Roman Empire. Edited with introduction, notes and appendices by J. B. Bury. Second edition in seven volumes. London, 1929. Ugyanezt a kiadást vettem alapul a szöveg fordításánál is.