Századok – 1971

Közlemények - Gál István: Gibbon a magyar történelemről 70/I

Gál István: Gibbon a magyar történelemről ,.-1 modern történetírás Newtonja." Gibbon mai ériékelése Edward Gibbon (1737 —1794), „A Római Birodalom hanyatlása és bukása" című, csaknem két évszázad óta a legolvasottabb hatalmas történelmi mű szerzője, nagy művében több fejezetben foglalkozik a magyar történelemmel. 19(i4-ben a kaliforniai Berkeley-egyetem Középkori és Reneszánsz Tanulmányi Központja symposiont rendezett Gibbon új jáértékeléséről. Tizenhat történetíró fogott össze, hogy mérlegre tegye a nagy angol erényeit, hibáit, eredményeit és hiányosságait. „Gibbon a mai történetírás Newtonja", szögezte le a végeredményt L. White, a konferencia rendezője. „A mai történetírás ugyan éppen olyan messze van Gibbontól, mint a mai atomfizika Newton zseniális koncepciójától. Viszont kétségtelen, egyetlen ma élő fizikus sem fogható mint géniusz Newtonhoz, a mai fizika mégis mérhetetlenül kitágult. A vége felé járó huszadik század egyetlen történetírója sem közelíti meg Gibbon éleselméjűségét, és nagyságát." Az ankét megállapítása szerint alig van olyan fejezet vagy probléma, amelyhez a nagy mű megírása óta eltelt két évszázad ne adott volna lényegesen újat, mégis az ő koráigmegjelent források gondos használata, vizionárius egybelátása és egyöntetű, nagy megjelenítő és ábrázoló képessége, sugárzó stílusa a föltétlen elismerés és csodálat hangjaira kényszerítette a Symposion résztvevőit.1 „Egész felfogásunkat a korai középkorról Gibbon színezte ki. Akár Mommsen lapjaira nyitunk, Lot-ra, Pirenne-re, Rostovcev-re vagy Baynes-re, hogy csak néhány kitűnő történetírót említsünk, azt látjuk, hogy nemcsak Gibbon problémáival birkózik, hanem magával Gibbonnal is, nemcsak rejtetten, hanem igen gyakran kifejezetten is." Newton, Montesquieu, Goethe és Kant mellé sorolják.2

Az eddigi felfogás helyett egyre inkább az a vélemény alakul ki, hogy ő a felvilágosodásnak nem enciklopédistája, hanem filozófus képzettségű kritikai történetírója. Ót magát idézik, Tacitusról írt sorai rá is alkalmazhatók: „Van a kései római birodalomnak sok történésze; nem egy közülük tiszteletreméltó emlékművet hagyott a történetírásban. Legtöbbjük mégis elsősorban kora gyermeke volt; a zseniális történész azonban, mint bármely nagy géniusz, sohasem csak saját korának gyermeke, — föléje is tornyosul, még akkor is, ha részt vesz kora életében, eszméiben és reményeiben. Nem fontos, vannak-e gyönge pontjai, írásai az emberiség legvégső nemzedékéig fönn fognak maradni."3 A mai angol történészeknek is nagy problémájuk, de egyúttal nagy élményük is Gibbon életműve.4

H. Trevor-Roper, a konzervatív szárny reprezentatív képviselője, egy Gibbon-antológiához írt bevezetésében fejti ki véleményét: „Figyelemreméltó tény marad, hogy bárki is óhajt a késő Római Birodalommal foglalkozni, rá kell, hogy jöjjön, Gibbon Hanyatlása a legjobb mű, azonkívül még a legolvashatóbb elbeszélés is. Gibbon első nagy történésze egy régmúlt -kornak, akit a következő századok munkálatai sem zártak ki a körből."5 A radikális С. V. Wedgwood a következőképpen méltatja: „A legpontosabb és legkifejezőbb angol stílusban olyan történelmi munkát, alkotott, amely a ragyogó expozíciónak és a kiegyensúlyozott formának mintadarabja, — az érzelem áramát, a nagy történetírás leglényegesebb elemét, nem veszti el sohasem. Ez a módszer és magatartás, valamint ragyogó magabiztossága talán már nem azok a modellek, amelyekkel modern angol történetírók dolgoznak; ő marad azonban az. angol történetírás legnagyobb géniusza. 1 Lynn White: The transformation of the Roman World. Gibbon's problem after two centuries. University of California, Los Angeles, Centre for Medieval and Renaissance Studies. III. Berkeley and Los Angeles. 1966. 2 Uo. 310-311. 1. 3 AndrewLosxky: Gibbon and the Enlightenment. White: i. m. 1. 1, 29. 8. ' G. M. Young: Gibbon. London. 1948. 77. 1. - Peter Quennel: Four portraits of the 18th cent ury. 1945. 77 — 135. 1. — The collection of British historiography from Bacon to Famier. Ed. by J. R. Hale. London. 1967 . 31 35. 1. 5 The Decline and other selections from the writings of Edward Gibbon. Ed. by H. R.Trevor-Roper. New York 1963. 7. " ''. V. Wedgwood: Edward Gibbon. London. 1969. 32. 1.