Századok – 1971
Közlemények - Cserenko és Budina (Közlik Ruzsás Lajos és Angyal Endre) 57/I
68 RUZSAS LAJOS és AX "'-VAL ENDRE ezt a száz arany dukátot helyezze az atlasz és a bagazia3 közé, majd ezeket a szavakat mondta összegyűlt familiárisainak (horvátul: vsoj druzini = egész druzsinájának ) : ,,Hadd tudjátok meg, hogy ezt azért tettem: amelyik hitetlen lehúzza rólam a ruhát, ne mondhassa, hogy semmit sem hordtam magammal." Utána megparancsolta neki (ti. Cserenkónak, A. E.), hogy adja oda a vár kulcsait, amelyek mind nála voltak, amíg a várat ostromolták. Amikor pedig odavitte neki, megparancsolta, hogy tegye a zsebébe a száz arany dukáthoz és utána azt mondta: ,,Higgyétek el nekem, hogy ameddig jól tudom kezemet és szablyámat mozgatni és használni, addig senki sem veszi el tőlem ezt a száz dukátot és ezeket a kulcsokat. Halálom után azonban hadd legyen azé, akinek kezétől elesem, mert megfogadom azt az Úristennek, hogy engem nem fognak a törökök sátorról sátorra hurcolni táborukban, és sohasem fognak rám a gyerekek ujjal mutatni." Azt is megparancsolta az említett komornyiknak, hogy hozza el neki szablyáját, amely nála volt. ö pedig elhozott neki négy szablyát, ezüsttel verteket és aranyozottakat. És elkezdte próbálni a szabiyákat, és a négy közül kiválasztott egyet, amely már apjáé volt, és ezt mondotta : „Ez az én régi szablyám, ez volt ősimé is, ezzel a szablyával szereztem a legelső dicsőséget és ezzel a szablyával nyertem el mindent, amim van, ezzel akarok most tehát mindent elszenvedni, amit nekem ítélt az Úristen." Es így, jobb kezébe véve a szablyát, kiment házából, és elrendelte, hogy hozzanak neki kicsiny, kerek pajzsot vasból, azonban semmiféle fegyvert, páncélt vagy sisakot nem akart magára venni, azt mondván, hogy nem, azért rohan ki,r mintha el akarna menni Szigetből, hanem, azért, mert el akarja szenvedni, amit neki az Úristen ad. Hadd legyen az Úristen az ő fegyvere. Amikor pedig kiment házából a belső vár piacára, ott már készen várták valamennyien a vitézek: a gyalosogok és a lovasok, mindnyájan mezítelen karddal, páncélban, sisakkal és pajzzsal. Látván pedig, hogy a vár vadul ég, és eloltani nem lehet, a tűz és a puskapor miatt pedig nem lehet tovább a várban maradni, így kezdett beszélni a vár piacán mindenkihez, úgy hogy mindenki jól megérthette és hallhatta. 1 lyen módon és emígyen beszélt a dicső Zrínyi úr : ,,Testvéreim és vitézek! íme, mindannyian látjuk, mint büntet minket az Úristen tűzzel, hogy ellenségeink erőt vesznek rajtunk a tűzzel, és nem annyira az ő erejük, mint inkább a tűz pusztít el és győz le minket. Mindezért legyen hála az Úristennek ! El kell fogadnunk ezt a büntetést, mint Istentől kapott jót, mert nemcsak a mi bűneinkért, hanem az ország más bűneiért is büntetni akart minket. Tudjátok aztán jól, mint esküdtem először én, utánam pedig ti mindnyájan hűséget esküdtetek, ezért itt most együtt akarunk élni és meghalni. Hála legyen az Úristennek, hogy eddig semmiféle hűtlenség nem jelent meg köztünk: most se legyen! íme, most már mind látjuk, hogy itt nem lehet tovább maradásunk, ezért, ha mindnyájan azt is akarnók, nem tudunk az erő és a tűz miatt megmaradni. Az egyik ok, mert égünk, a másik, hogy kevesen vagyunk, a harmadik, hogy nincs élésünk, és hogy gyermekeitek és asszonyaitok meghalnak az éhségtől és szomjúságtól. Miért akarunk hát itt elégni? Induljunk, vitézek, kifelé ebből a várból, a nagy várba, ott pedig verekedjünk meg szemtől-szembe ellenségeinkkel, hogy halálunk után jó, becsületes hírünk legyen! Aki meghal, Istennel lesz, aki pedig megmarad, annak mindig jó híre lesz. En leszek azért az első és én megyek elsőnek előttetek. Amit én fogok tenni, tegyétek ti is azt! Higgyetek nekem, testvéreim és vitézeim, hogy haláláig senkit sem fogok elhagyni!" Erre háromszor azt kiáltották: Jézus! Jézus! Jézus! És ekkor átadta <i császári zászlót Juranics Lőrincnek, hogy előtte vigye, és megparancsolta, hogy nyissák ki a belső vár kapuját. A kapunál pedig egy nagy vas-mozsár állt, megtöltve vasreszelékkel. Elrendelte, hogy ebből a mozsárból nyissanak tüzet a törökre. És így, a füstfelhő alatt a dicső Zrínyi úr kiment, kézében meztelen szablyával és kis kerek vas-pajzzsal, a zászlót pedig Juranics vitte előtte', majd kiment a többi vitéz, aki még megvolt: lovasok és gyalogosok, Es így megütköztek szemtől-szembe a törökkel a belső vár hídján. Aztán Zrínyi Miklós urat tt janicsárok puskáikkal három helyen eltalálták. A fejét ért lövéstől azon a helyen elesett a dicső Zrínyi úr, a törökök pedig nagy hangon háromszor azt kiáltották : Allah ! Allah ! Allah ! Amikor pedig Zrínyi úr elesett, a mieink mind a belső várba menekültek, és a török janicsárok vadul a mieinkre rontottak és velük együtt berohantak a várba. A belső vár palánkján, egészen a házakig, minden tele volt törökkel, úgy hogy a mieink közé köveket, fát, szekercéket dobáltak a palánkról. Ugyanakkor zsákmányt is ejtettek a mieinkben, úgy hogy mindenkit levágtak; csak az maradt meg, aki török sapkát húzott vagy titokban turbánt kötött jel. A gyerekeket és asszonyokat pedig — mind élve — kifelé hajtották, és pedig inkább a janicsárok, mint az egyéb törökök; ezért a janicsárok, ha nem tudtak valakit elragadni valakitől, gyalázatos módon kezei közt vágták le. Tőlünk és a törököktől annyi holttest hevert a várban, hogy az ' Bagazia = bélés-vászon.
