Századok – 1971
Közlemények - Stier Miklós: A kormánypárt fasiszta-jellegű átszervezésének csődjéhez (1935–1936) 696/III–IV
A KORMÁNYPÁRT ÁTSZERVEZÉSÉNEK CSŐDJÉHEZ (1935 - 36) 699 e pártok parlamenti képviselőinek politizálását, esetleg néhány népgyűlés megtartását. Marton szervezésének eredményeként azonban a párt szervezeti felépítésében mélyreható változások jelei mutatkoztak. Túl azon, hogy — a NEP egész vezetőségének és Gömbösnek tökéletes egyetértésével1 0 — tömegpárttá óhajtotta a kormánypártot átalakítani, az átszervezés nála egyet jelentett a „pártokon felül álló" állami közigazgatás apparátusának a NEP-hez való gleichschal tolásával. A megyei pártszervezetek elnökei — tervei szerint — а főispánok lettek, a járási szervezeteké a főszolgabírók, a községieké a jegyzők lettek volna. Ily módon tehát az a helyzet állt volna elő - s ez az év folyamán részben be is következett —, hogy a párt országos szervezete a közigazgatási egységekre és rendszerre épült volna, s a főispánok, akik egyben megyei NEP-elnökök, közvetlenül a párt főtitkárságának váltak volna alárendeltjeivé. Rajtuk s a közigazgatás alsóbb szervein keresztül NEP fennhatóság alá került volna az egész lakosság. Marton Béla bizalmas útmutatásai és szervezési szabályai olyan — a politikai élet keretein messze túlnövő — területekre is útmutatásokat tartalmaztak, mint az iskolák, egyház, népművelés, sport, jótékonysági akciók, társadalmi egyesületek stb. „Az életnek szinte már minden megnyilvánulására utasítást adott a pártközpont, amely előírja, hogy mit hogyan és miért kell tenni."11 Jelen cikkünkben tudatosan nem törekszünk teljességre, ezért szélesebb belpolitikai helyzetelemzés helyett csak megemlítenénk, hogy 1935 második felében —nem utolsósorban a gömbösi garnitúra hallatlan előretörésének reakciójaként — átrendeződtek a magyar belpolitika frontvonalai. A kormánynak 1935 végén megerősödött ellenzékkel, sőt egy ellenzéki koalíció kibontakozásának, legalábbis az ellenzék bizonyos kérdésekben való együttműködésének lehetőségével kellett számolnia. A magyar társadalom jelentős része szembefordult ugyanis a diktatórikus törekvésekkel, s a totális állam és párt kiépítésének tervét realizálni megkísérlő erők szemben találták magukat a magyar finánctőkével és a konzervatív arisztokrata, — többségében legitimista — nagybirtokkal, valamint a nagy tömegbázissal rendelkező Kisgazdapártba tömörült birtokos parasztság jelentős részével csakúgy, mint a Szociáldemokrata Párt szervezett munkástömegeivel, vagy a városi liberális polgárság pártjaival s egyes esetekben veszélyessé váló sajtójával. Ez a szembekerülós természetesen még nem rendítette meg a kormányzati hatalmat kézben tartó erők pozícióit, de már a nyílt színen is jelentkezett: a kormány előtt világossá vált, „hogy a közvélemény a választások után politikai szempontból lényegesen megromlott".12 Nem kétséges, hogy ennek fő okát a totális párt kiépítésére irányuló nagyszabású szervező munka képezte. Október közepén már maga Gömbös is érezte az ellenzéki kritika súlyát, s debreceni beszédében kénytelen volt kijelenteni: „Az az energia, amelyet mint kormányelnök elhasználok, felerészben de facto az alkotómunkáé, másik felében azonban a védekezésé azokkal szemben, akik alkotó munkámban utamat állják."13 1935 utolsó hónapjaira a közhangulat már olyan mértékben szembefordult Martonék ,,alkotmánytipró" akciójával, hogy Kozma Miklós belügyminiszter december 2-án körlevelet kénytelen írni a főispánoknak, amelyben felhívja figyelmüket, hogy a pártközpontból kapott és a NEP szervezésre vonatkozó bizalmas utasításokat „mindenekelőtt alaposan tanulmányozzák át, annál is inkább, mert e tárgyban rövid időn belül főispáni 10 Maga Gömbös a pártszervezós kérdéséről 1935 elején úgy nyilatkozik a Pesti Hírlapnak, hogy egy jól szervezett modern tömegpárt kiépítésének más módja is lehetett volna: „ . . . sok oldalról arra kívántak rávenni, hogy liquidáljuk a pártot (az Egységes Pártot — S. M.), és teljesen új bázisra építsük fel politikánkat . . . nem engedtünk ezeknek a csábításoknak, . . . teljes erővel nekifeküdtünk a párt újjászervezésének és az elvesztett népszerűség visszaszerzésének." Pe3ti Hírlap, 1935. febr. 15. 11 8 Órai Újság, 1936. jan. 8. 12 „A magyar közvélemény" c. feljegyzés. OL. Kozma-ír. 5. cs. Adatgyűjtemény 1935. III. 13 Reggeli Újság, 1935. okt. 14.
