Századok – 1971
Közlemények - Pál Lajos: Rónay Jácint 670/III–IV
RÓNAY JÁCINT 687 vitákba való bonyolódás. A leíró biológia másod virágzása idején arra törekedett, hogy ezt a leltárt ,, . . . egyrészt külterjesen, világjárók, expedíciók, másrészt belterjesen, mikroszkópiai vizsgálódások révén"8 3 írja le. Maga Darwin is egy ilyen expedíció során szerzett tapasztalatait rendszerezte, de még hosszú idő multán sem hozta volna azokat nyilvánosságra, ha R. Wallace (1822 — 1913) meg nem kéri, hogy kelet-indiai utazásai során szerzett tapasztalatai alapján készült munkáját bírálja el megjelenése előtt. Wallace, teljesen függetlenül, ugyanolyan következtetésekre jutott, mint Darwin. Ennek hatására adta ki Darwin az „Origin of Species" című munkáját, mely nagy visszhangot váltott ki. Társadalmi megítélése rendkívül ellentétes volt az 1860-as években. A polgárság nagy része — mely kiharcolta magának a hatalmi pozíciókat, s egyre ellenségesebben s könyörtelenül szembenállt az új osztály, a munkásosztály követeléseivel —, elutasította a fejlődés gondolatát, mert abban közvetve saját hatalmának veszélyeztetését látta, de szimpatizált azzal a gondolattal, hogy az erősebb fajok maradnak felül a létért való küzdelemben. Már ekkor megkezdődött a darwinizmus progresszív gondolatainak elferdítése, meghamisítása. Társadalmi szempontból érdemes megvilágítani az angol egyház különböző csoportjainak felfogását is. Az anglikán egyház első csoportja, a high-church, az egyházi és világi arisztokráciára támaszkodott, legközelebb álltak a katolikus egyházhoz. Ezek egyik részét alkották a puseysták, akik már az 1840-es években kezdték „reformálni" az anglikán egyház szertartásait, közelítve a katolikusokhoz, sőt a fülbegyónást is visszahozták, ami nagy felháborodást váltott ki egész Anglia-szerte.84 Ez a csoport teljesen elutasította Darwin elméletét. A második és harmadik csoport — broad-church és low-church — nem fektetett nagy súlyt a dogmákra, a szabad kutatást hirdették, s így az egyes egyén megítélésére bízták a darwini tanok elfogadását vagy tagadását. Tudományos körökben is ellentétes fogadtatásra talált Darwin munkája. A mosaisták8 5 részéről T. V. Wollaston fejtette ki véleményét: „Az a naturalisták közötti vélemény, hogy a fajok függetlenül lettek teremtve és nem változhatott egyik a másiktól, mindezideig annyira általános volt, hogy nekünk azt majdnem axiómának lehetett nevezni."86 Még azok is, akik evolucionistáknak tartották magukat, igyekeztek kimutatni, hogy Darwin nem tagadja a természetfelettit, csak más megvilágításba helyezte. Idézhetjük itt Asa Grayt, Darwin barátját, aki 1863 végén írta: „A természettudósok többsége hiszi, hogy a fajok eredete természetfeletti, szétszóródásuk egy sajátságos földrajzi terület felett természetes, és kihalásuk, amikor azok eltűnnek, szintén fizikai okok eredménye."87 Darwin legfontosabb feladatának tartotta, hogy a természetben találjon megoldást a transmutatio kérdésére, ami feleslegessé teszi a természetfeletti okokra való hivatkozást. A természetes kiválogatódás (Natural Selection), az előbbi követelménynek egészében meg tudott felelni. Ez a teljesen új forradalmi gondolat az egész mű fundamentuma. Ezen az alapon a fejlődés elmélete újra és újra cáfolta azt a korábban fennállt nézetet, mely szerint az „ . . . elemi atomok parancsot kaptak hirtelen felvillanásra".88 Az új fajok keletkezésének problémája teljes egészében természeti alapra került. 83 Bernai: i. m. 598. 1. 84 Rónay az anglikán vallási küzdelmekről a Pesti Naplónak küViött I860, dec. 6. keltezésű levele. 85 Huxley nevezte így a kreacionistákat. 86 Annals and Magazin of Natural History 1860. évf. 5. sz. 153. 1. idézi: Eüegard: i. m. 14. 1. 87 Annals . . . ,1863. évf. 12. sz. 94. 1. idézi: Ellegard . . . Uo. 88 Ellegard: i. in. 13. 1. 10*
