Századok – 1971
Közlemények - Pál Lajos: Rónay Jácint 670/III–IV
KŐN AY JÁCINT 683 Rónay Angliában 3 hónap alatt megtanult angolul, s ismeretségi köre is nagyban kibővült. Említettük fentebb, hogy különböző összejöveteleken is részt vett, sőt gyászünnepségek szervezésével is megbízták. így ő tartotta a megemlékező beszédet 1850. okt. 9-én — 6-ára nem kaptak kápolnát — az aradi vértanúk emlékének szentelt gyászünnepségen.65 Erről az angol lapok is beszámoltak, s megemlítették, hogy ott egy pap latinul szónokolt. Ezt követően Wiseman bíboros, az angol katolikus egyház feje, felajánlotta Rónaynak, hogy alkalmazza, ha egyházi bizonyítványait bemutatja. Az állást mégsem sikerült elfoglalnia, mert, mint erről Rónay nagy keserűséggel beszámolt, Rimely Mihály főapát visszatartotta papírjait.66 A magyar emigránsok majd mindegyik rendezvényén részt vett, s közöttük Kossuth tábora és az ellenzék között ingadozott. Leveleiből kiderül, hogy többször került szubjektív okok miatt ellentétbe Kossuthtal. Egyik Szemeréhez írott levelében megemlíti, hogy amikor a Kossuth vezette második csoport megérkezett Southamptonba, az üdvözlő beszédet ő szerkesztette, s ebben Kossuthot üdvözlettel fogadta, nem hódolattal. Testvérének szólította, s azt mondotta, hogy „véle fogunk küzdeni, nem »alatta«. Megemlíti hogy erre a beszédre Kossuth nem is válaszolt, hanem rögtön Londonba utazott, hol „... Kissnek révén egy új felirat keletkezett, melyben az »üdvözlet« hódolattal, s a »testvér« kormányzóval pótoltatott".6' Bár idegen volt neki Kossuth patetikus modora és túlfűtött ambíciója, odáig sohasem ment, mint Batthyány Kázmér és Szemere Bertalan, akik a Times-ban támadták meg Kossuthot akkor, amikor az Amerikában tartózkodott. Rónay ezt a támadást nagy mértékben helytelenítette, mert ez a lap kezdettől fogva a magyar ügy kérlelhetetlen üldözője és eltorzítója volt.68 A későbbiek során is ingadozott a két tábor között, de többnyire az ellenzék táborában találjuk: nem tudta megérteni és követni Kossuthnak a megváltozott helyzethez alkalmazkodó álláspontját. Az emigráció táborának hiú reményeire is találunk nála megjegyzéseket. így pl. mikor a krími háborútól nagyon sokan egy olyan folyamat megindulását várták, mely végső soron Magyarország függetlenségének kivívását is eredményezheti, Rónay azon kevesek közé tartozott, akik felismerték, hogy ez esetben a nagyhatalmak viszályáról van szó, akik legfeljebb ütőkártyának használták volna fel az országot.6 9 A vezetőknek azon igyekezetét, hogy megnyerjék a magyar ügy számára az angol, francia, amerikai uralkodó körök támogatását, Rónay nem helyeselte, mert nem látta azokat reális törekvéseknek. Az emigráció táborának megoszlását nem értette meg, s a kezdet kezdetén olyan illúziói voltak, hogy a menekültek egy nagy családként fognak élni, a legteljesebb har-65 Beöthy Ödön bízta meg Rónayt. Vö. Magyar Sajtó, 1861. márc. 16. 66 Naplótöredék ... I. köt. 248. 1. 67 Rónay levele Szemere Bertalanhoz, 1852. okt. 6. (Szemere Bertalan iratai R. 191. Országos Levéltár); ugyanerről Országos Széchényi Könyvtár Kézirattár 1927/5, szintén ezzel a dátummal. Egy másik levelében nagyon élesen ezt írta: „. . . a szabadság nálunk is, mint mindenütt a világon azért bukott meg, mert ki leginkább hirdette a hazafiságot, legönzőbb volt ... A népnek vére nálunk csak azért folyt, hogy legjobb esetben zsarnokot cseréljünk — !" Rónay Szemerének 1852. szept. 11. OSzKK 1927/5. 68 Naplótöredék ... II. köt. 71.1. 69 Naplótöredék .. . II. köt. 265 — 266. lapon írja: „A világ két legnagyobb hatalma, az angol ós a franczia, a világ legnagyobb földbirtokosa, az orosz ellen szövetkezik; miért? Törökország érdekében ! — Szegény török, neki az angol—franczia védelem épen oly káros, mint az orosz támadás. Szeretik a törököt, minő ámítás ! — ellenség, jó barát, egyiránt szereti a Dardanellákat . . ., szereti önmagát, keresi saját érdekét, nem Törökország javát . . . ,s ezért patakzik népek vére? s ha beleuntak a mészárlásba, Tedeumot énekelve, áldást kérendnek Istentől a békére, mely addig álland, míg a hatalmasságok kedve tartandja."
