Századok – 1971
Közlemények - Cserenko és Budina (Közlik Ruzsás Lajos és Angyal Endre) 57/I
62 RUZSAS LAJOS és AX "'-VAL ENDRE III. Ha Budina szövegét Cserenkóéval összevetjük, az tűnik egy pár helyen a szemünkbe, hogy Budina azon nem csupán a már felhozott módosításokat eszközölte. Néhol ugyanis olyan adatokat említ, amelyeket Cserenkó szövegében ugyan hiába keresünk. Sziget ostromának előadása során augusztus 10-énél egy árulkodó szót találunk: az Óvárosban a várral szemben emelt töltést Cserenkó szerint a janicsárok gyapjúzsákokból építették fel. Budina azt mondja, hogy e zsákokat nemcsak gyapjúval tömték ki, hanem szalonnával is. Nyilván az elfoglalt Óváros házaiban talált szalonnát, amit a mohamedán vallási tilalom miatt nem ehettek meg, használták fel e célra. — Az Újváros ostrománál Cserenkó nem említi a veszteségeket. Budina viszont megmondja, hogy a védők részéről egyetlen egy, az ostromlók oldaláról azonban sok katona esett el. — A belső várba szorított Zrínyi — Cserenkó szerint — már csak 2 pattantyú, 3 mozsár és 4 tarack fölött rendelkezett. Budina viszont úgy írja, hogy 1566. szeptember 5-én 14 tarack állta belső várban. — Cserenkó nem beszél az egész török sereg létszámáról, amit Budina viszont 100 000-ben ad meg. A szigeti hősök közt Botos vajdának a keresztnevét Cserenkó nem írja meg. Budina mégis tudja, hogy Péternek hívták. A vajdák sorát pedig kiegészítette Balázs deák nevével, akiről Cserenkó szövege hallgat.1 5 Budina latin fordítása végén még más meglepetés is ér bennünket. A fordítónak, aki azt ígérte, hogy Cserenkó emlékiratán nem változtat semmit, hosszabb a szövege, terjedelmesebb, mint Cserenkóé. Cserenkó visszaemlékezéseit a kirohanással, ill. a vár puskapor-készletének felrobbanásával zárja le.IG Budina azonban még tovább megy, előadja Szulejmán halálát, és hogy Szokoli Musztafa nagyvezérnek mint sikerült azt a sereg előtt eltitkolni. Aztán az antik történetírók nyomdokán haladva beszámol egy heves viharról, amely közvetlenül a szultán halála után kerekedett, és Szulejmán sátrát feldöntötte. Ugyané vihar a Duna vízét Tolnánál úgy felkavarta, oly zavarossá tette, hogy három napig nem inni, de még főzni sem lehetett vele. Megemlítve a különös és csodás jelenségeket, amelyek felsorolásával előadása Liviuséra emlékeztet, Budina elmondja, hogy Zrínyi fejét lándzsára tűzve a török táborban közszemlére tették ki. A szultán sátorától nem messze, az utolsó harcon zsákmányolt zászlók és az elesett várvédők fejeiből rakott halom állt díszőrséget mellette. Tudósít arról is, hogy egy nap múlva a nagyvezér két Szigetben foglyul ejtett hajdúval Zrínyi fejét testvéréhez Budára küldte. A budai pasa aztán Győrbe, a császári táborba továbbította Innen Batthyány Boldizsár Csáktornyára kísérte, ahol a Szent Ilona monostorban örök nyugovóra helyezték. Budina megemlíti, hogy az ostromot ugyan többen is leírták, de a leghívebben Cserenkó, mert mint szemtanú, azt átélte.1 7 E szerint tehát más források is kerültek a kezéhez, s amikor ezeket összevetette, a legmegbízhatóbbnak Cserenkóét, találta. Vizsgálatunk végeredményeként kimondhatjuk, hogy Budina munkája a fejedelmi abszolutizmust építő, annak érdekeit szolgáló irodalom termékei közé tartozik. Ilyen irodalom nemcsak a nyugati, elsősorban a francia uralkodói abszolutizmus megalapozására, megindoklására és erősítésére keletkezett, hanem a közép-európai, a Habsburgabszolutizmus érdekében is. Budina írásával még csak a Habsburgok stájer ágának abszolutisztikus törekvéseit kívánta szolgálni. Munkáját azonban hamarosan a bécsi Habsburg-abszolutizmus is felhasználta a maga céljára: Sziget emlékét, Zrínyi alakját az uralkodóért, az uralkodó családért, a Domus Austriaca-ért, az összinonarchiáért hozott hősi áldozat ós helytállás szimbólumává tették meg, és annak tüntették fel. Ilyen értelemben hivatkoztak a politikusok és történetírók rá, és állították be Zrínyit példaképnek.1 8 Budina tehát a fenti tendenciával, a fejedelmi abszolutizmus érdekében dolgozta át a horvát Cserenkó horvát nyelvű iratát. Ettől vezetve adott neki címet, és toldotta bele az első bekezdést. Többi betoldásai, illetve inkább kiegészítései tartalmilag, javításai pedig stílusbelileg tették értékesebbé Cserenkó szövegét, anélkül, hogy azon lényeges változás történt volna. Csak egyetlen dolog vesztett stiláris módosításai során jelentőségéből, ami Cserenkó eredeti, horvát szövegéből kiderül: ez a baranyai, a tolnai ós a somogyi kisnemesek szerepe a vár védelmében. Ezért Budina munkája, keletkezési körülményeinek megismerése után is Sziget védői hősi harcának értékes forrása marad. Botos Vajda nevéhez a Péter nevet tette hozzá, és beillesztette a vajdák névsorába Balázs deákot. " Cserenkó szövegének utolsó mondata így hangzik: ..Nam hujus cladis causa et calamitatis, per totuin exercitum, eummas clamor, insignisque lamentatio pervagata est." 17 Ld. Budina előszavát az 1. sz. jegyzetben idézett kiadásban. 18 К folyamatot mutatják már azok a sír- és gyászversek, amelyeket Budina fordításainak kiadásaihoz a különböző kiadók csatoltak.
