Századok – 1971
Tanulmányok - Jeszenszky Géza: A párizsi békekonferencia gyarmati vitája 1919 januárjában 630/III–IV
652 JESZENSZKY (ÎÉZA szigetek (ti. a Japánnak jutók — újabb bizonyíték a hallgatólagosan létező elosztásról — J. G.) a Hawaitól a Fülöp-szigetekre vezető útvonalra keresztben fekszenek, és ezeket Japán megerősítheti és tengerészeti bázisokká fejlesztheti; tulajdonképpen másra nem is lehet ezeket használni, nekünk pedig Guamon kívül nincs tengerészeti bázisunk."00 Ezek a szavak elárulják, hogy maga Wilson sem bízott eléggé a Népszövetség kollektív erejében, hiába nyugtatta ezzel a Japántól tartó dominiumokat. Hogyan vélekedett az összecsapásról a másik fél, a dominiumok? Lord Riddel, a sajtószóvivő, az ülés után együtt teázott House-szal. Megjegyzését: „Jó nagy cirkuszt csinált!" a miniszterelnök válasz nélkül eresztette el. Riddel konkrét kérdésére, hogy „mi a különbség az abszolút birtoklás és a Népszövetség alatt, ezeknek a feltételeknek a betartásával vállalt birtoklás között?" Hughes kénytelen volt elismerni, hogy nincs nagy különbség.61 Ennek ellenére még a kompromisszum kiagyalója, Smuts számára is csalódást jelentett a döntés. Saját csapdájába esett be, mondhatnánk, hiszen a Népszövetség keretein belüli mandátum elképzelése tőle származott, bár azt nem a gyarmatok, hanem a megdöntött birodalmak számára találta ki. „Még a német gyarmatokat is belefoglalták a rendszerbe", írta január 31-én.62 Mi volt a dominiumok merev magatartásának az oka ? Az ausztrál álláspont egyik oka feltétlenül a fiatal, fejlődő kapitalista államok szokásos agresszív imperializmusa volt. A háború próbáját sikerrel kiálló két óceániai dominium látni akarta győztes háborúja jutalmát, kézzel fogható eredményét. Joggal lehetne felhozni ez ellçn, hogy maga Ausztrália és Uj-Zóland is annyira benépesítetten volt, erőforrásaik annyira parlagon hevertek, hogy nem volt szükségük új területek és erőforrások megszerzésére. Rá is mutatott erre a melbourne-i Age.63 De az ausztrál sajtó többsége Hughes „ausztrál Monroe-doktriná"-ját, a „csendes-óceáni elhivatottság" (Pacific destiny) elvét fogadta el, azzal az irreális implikációval, hogy a Csendes-óceán az ausztráloké (és az új-zélandiaké). Ez az elképzelés párosult a kizsákmányolás hagyományos érvével: célszerű kihasználni a megszerzett szigetek lakóinak munkaerejét, hogy dolgoztatásukkal csökkentsék „a tétlenség enerváló hatásait".64 Az ausztrál (és új-zélandi) politika lépéseiben a legerősebb faktort azonban a stratégiai megfontolások, a Japántól való félelem jelentették. „Egy elsőosztályú csendes-óceáni hatalom figyeli a kereskedelmi és területi expanzió játszmájának minden lépését, és kész lecsapni egy ellenkező szomszédra, egy magával tehetetlen zsákmányra és egy üres kontinensre."6 5 Ausztrália kor-60 Miller, i. m. I. 114. 1. 61 Lord Riddel's Intimate Diary of the Paris Peace Conference and After 1918 — 1923. London. 1933. 17. 1. 62 Smuts levele A. Clarkhoz, 1919. jan. 31. W. K. Hancock (ed.): Selections from the Smuts Papers, IV. 58. 1. 63 „If like Alexander the Great, our statesmen sigh for new worlds to rule, their attention may very properly be directed to the old worlds of our own that they have failed to rule with success." 1919. febr. 3. — Idézi Louis: Australia and the German Colonies in the Paficic, The Journal of Modern History, I960. 407 — 421. 1., 418. 1. 64 Uo. Courier (Brisbane), 1919. jan. 30. 65 ,,A first class Pacific Power watches every move of the game in commercial and territorial expansion and is ready to pounce down upon a quarrelsome neighbour, a helpless prey and empty continent." — Ferguson kormányzó levele Longhoz, 1917. okt. 25. — Uo. 407. 1.
