Századok – 1971
Tanulmányok - Jeszenszky Géza: A párizsi békekonferencia gyarmati vitája 1919 januárjában 630/III–IV
646 JESZENSZKY (ÎÉZA Wilson tehát azt mérlegelte, hogy a sajtón keresztül széles nyilvánosságot biztosít a konfliktusnak. Mégis felháborodott, amikor fő ellenfele, Hughes pontosan ezt cselekedte. Hughes ugyanis ezt az eszközt saját álláspontja elfogadtatására tartotta alkalmasnak. Ausztrál újságírókat rendelt magához, és elmondta nekik a 28-i feszült tanácskozás néhány részletét. A Daily Mail január 30-i párizsi kiadásában meg is jelent a tudósítás. Ebben Wilson doktriner skolasztikusként volt ábrázolva, aki utópisztikus idealizmusát az egész világra rá akarja erőszakolni, az angol kormány pedig megalázkodik és enged neki - ami a Birodalom felbomlásához fog vezetni.41 Hughes akciójával haragja levezetésén kívül feltehetően egyrészt Lloyd George-ot akarta a dominiumi álláspont határozottabb támogatására kényszeríteni, másrészt remélte, hogy a konferencia gyors cselekedetekkel fogja megcáfolni a súlyos nézeteltérések hírét. Fegyvere azonban visszafelé sült el, mert a tanácskozások titkosságának megsértését valamennyi résztvevő elítélte. Hughes lépéséről természetesen nem tudva ült össze 29-én délelőtt a Brit Birodalmi Delegáció, hogy kivezető utat keressen a mandátum-kérdés zsákutcájából. A közvetítésre House látszott a legalkalmasabbnak, hiszen „ő, mint mindig, rendkívül segítőkész", és ekkor már általános vélemény volt, hogy a vitás kérdéseket nem a konferencián, hanem a tanácsadó személyén keresztül kell elintézni. Erről a közvetítésről beszámol Ho íse naplója. ,,Fél tizenegykor Smuts átjött, hogy megkérdezze, nem tudunk-e megegyezni a gyarmatok kérdésében. Ő maga készített egy tervezetet, ezzel Lloyd George és a többiek egyetértettek, de Hughes és Massey még nem látta. Addig nem is akarják megmutatni nekik, amíg nem tudják, vajon kielégíti-e az Elnököt. Elolvasva láttam, hogy tegnapi pozíciójukhoz képest nagy engedményeket tettek, és mondtam nekik, hogy néhány kisebb fogalmazásbeli változtatással kész vagyok azt elfogadni."45 Mik voltak Smuts tervezetének „nagy engedményei"? Abból indult ki, hogy a volt német gyarmatok és arab területek „jóléte és fejlődése a civilizáció szent felelőssége (sacred trust)". Megismételte javaslatát az érintett területek fejlettségétől függő három kategória felállításáról: „A" mandátum a volt török birtokokra — ez részleges belső önkormányzattal jár. „A Megbízott Hatalom kiválasztásánál ezen közösségek kívánságait alapvető szempontnak kell tekinteni." Az utóbbi hangsúlyozása túlment a január 27-i Smuts-tervezet idevonatkozó (3.) pontján, mert kimondta az érintett lakosság beleszólását a védnök kiválasztásába, bár ennek módját közelebbről nem fejtette ki, ami az egészet illuzórikussá tette. Ezzel a ponttal egyébként Smuts még mindig messze elmaradt Lloyd George 1918. január 5-i programjától, amely kifejezetten m?gígérte a megszerzett területek számára az önrendelkezés jogát. A közép-afrikai területeket a humanitárius elvek és feltételek kötelező betartása mellett a „B" mandátum osztályába sorolta. Az engedményt a „C" mandátum bevezetése jelentette: „vannak területek, mint Délnyugat-Afrika és a Déli Csendes-óceán egyes szigetei, г melyek népességük csekély volta, kis terjedelmük, a civilizáció központjaitól való távolságuk, vagy a Megbízott Hatalom területével való földrajzi szomszédságuk miatt a legjobban a mandátummal megbízott állam törvényei szerint, annak integráns részeként igaz-44 Paul Birdsall: Versailles Twenty Years After. N.Y. 1941, 65 — 66. 1.; Vernon Rartleit: Behind the Scenes at the Peace Conference. London é. п., 26 — 27. 1. 45 House Papers, IV. 309. 1.
