Századok – 1971
Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV
NAPOLEON ÉS MAGYASOKSZÁG 619 el.21 2 S nyilván a parasztság magatartására vet némi fényt a francia hadsereg azon magyar katonáinak száma is, akik az osztrák seregből szöktek vagy álltak át. Persze, azon gyakorlatnak megfelelően, amely a kort általában s a franciákat pedig különösen jellemezte, olykor szerepet játszhatott ebben a kényszer is. Győr helyőrségének elfogott közlegényei közül, a nádor naplója szerint, két napi éhezés után 157 ember lépett francia szolgálatba át.213 Nem tudni viszont, hogy e két nap nélkül hány tette volna ezt Tudjuk, hogy az osztrák sereg reguláris magyar egységei, mint Esslingnél, úgy utóbb Wagramnál is, nagy többségükben fegyelmezetten, készséggel vettek részt a harcban. A dezertőrök száma ós főleg magatartása azonban arra vall, hogy az erőszakkal verbuvált paraszt-katonák bizonyos elégedetlenebb vagy öntudatosabb elemei szándékkal, önként, jobbat keresve mentek át a túloldalra. A Dunántúlra bevonuló francia csapatok közt, Kazinczy értesülése szerint, „sok magyar dezertőr volt", és ezek „rosszabbak voltak, mint az ellenség maga". Különösen úgy látszik az egyházi földesurakra haragudtak. Kazinczy jegyezte fel azt a hírt is, hogy Somogyi Lipót szombathelyi püspökkel szemben fenyegetőleg léptek fel, sőt hogy Rosos Pál veszprémi püspök halálát, 1809. június 17-én, szívszélhűdés okozta volna, midőn egy magyar dezertőr bajtársaival hozzá betört.21 4 Az ilyen egyedi hírek nyilván sokszor túlzottak és ellenőrizhetetlenek. Egészben véve azonban mégsem véletlerül mutatnak bizonyos tenderc'át. A zirci apátság és a helység sarcolására a franciákat, Kisfaludy Sándor szerint, egy Matkovich nevű győrszemerei kisnemes vezette, aki fosztogatás közben, a helyszínen, el is vesztette életét.21 5 Hunkár Antalt, mint sebesült insurgens tisztet, a győri csatában, hadifogolyként, nem valami gyengéden, egy ilyen magyar -francia katona vezette hátra, aki a nemesurat, midőn az szidni kezdte, egyszerűen visszategezte, és a szemére hányta, hogy „hunczut császárt" szolgál.21 6 Az a magyar —francia könnyű lovas pedig, akivel Hohenegger Győrben találkozott, „hidegen és érzéketlenül" fogadta a teológia doktorának megbotránkozását.217 Utóbb, a franciák kivonulása után, a Lengyelországban állomásozó magyar regimentekről jött a hír, hogy katonái „nagyon szökdösnek által a lengyelhez".21 8 Anélkül, hogy eltúloznánk arányait, e tünetet is figyelembe vehetjük a „harmadik" variáns esetleges erőtartalékait mérlegelve. Dessewffy 1809. május 29-én már úgy tudta, hogv Napóleon „magyar regementet formál".21 9 A „harmadik" variáns még tudatosabb képviselői bukkantak fel helyenként az értelmiség soraiban, hogy aztán a feudális hatalmi apparátus, ahol csak nyomukra lelt, sietve rajtuk üssön. Réz József székesfehérvári szemorvost, akit mint jakobinust már 1795-ben perbe fogtak és Spielbergbe zártak,22 0 212 Naplója szerint, 1809. júl. 3. JN iratai, III. 1935, 549. 1. 213 1809. jún. 29. Uo. 539. 1. 214 Kazinczy levele Rumy Károly Györgyhöz (1809. okt. 29.) és Pápay Sámuelhez, 1809. nov. 13. KL VII. 1896, 17, 73. 1. 215 R. Kiss István: i. m. I. 281. 1. 216 Hunkár Antal id. emlékiratai, 237. 1. 217 Hohenegger: i. m. 84 — 85. 1. 218 Csehy József levele Kazinczyhoz, 1810. máj. 14. KL, VII. 1896, 453. 1. 219 KL VI. 1896, 391 — 392. 1. 220 Réz József ügyére: Zsilinszky Mihály: A békésmegyei jakobinusok. Békési Lapok, 1878, 3. sz., uö.: Jakobinus mozgalom Békésben 1795-ben. A Békésmegyei Régészeti és Művelődéstörténeti Társulat Evkönyve VI. 1879/80, 54 — 85. 1. és újabban, sok hibával, Maday Pál: A Békés megyei jakobinusok pere. Körös Népe. Történelmi és
