Századok – 1971
Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV
NAPOLEON ÉS MAGYASOKSZÁG 617 alkalmával a francia táborban sebesülteket kezelt, és személyesen is látta ott Napóleont, szintén azt a hírt hozta, hogy „Napóleon nagyon elégedetlen volt a magyarokkal" és a lengyelek előtt megvetőleg nyilatkozott a Pálffyakról, Batthyányakról, Zichyekről és a magyar urakról általában.20 6 A sikertelenség nyilvánvaló. Annál feltűnőbb, amit Villemain ír20 7 arról, hogy Narbonne tevékenysége „készséges eszközökre lelt és hatása gyorsan terjedt a két ország nemességének egy részében; a népszerű szenvedély előre tört. Mint bizalmas ismerője egyes ambícióknak, amelyeket bátorított, titkos tervek és üzelmek aktív központjaként, Narbonne már közeledni látta a végkifejlést és a siker könnyűségétől szinte maga is megriadt." Ausztria létét — olvassuk tovább — e végveszélyben Bubna tábornok mentette meg, aki „felismerte a veszedelmet és kétségbeesett erőfeszítést tett a bécsi béke elfogadtatása érdekében", amely minden súlyossága mellett is új lehetőségeket adott a monarchiának. Erre Narbonne „megszakította mindazon szálakat, amelyeket előkészítve kezében tartott, lebeszélte a reménykedőket" és Győrből sietve távozott. Történészeink, a|Bubna szerepét illető naivságokat mellőzve itt, már többször cáfolták ezt az állítólagos sikert, amely a tényekkel oly szembetűnően ellenkezik, még akkor is, ha esetleg figyelembe vesszük Esterházy többé-kevésbé komolytalan ambícióit, amelyekkel Narbonne biztosan tisztában volt. Nem valószínű, hogy Narbonne, mint Sayous hitte, egyszerűen csak „tévesen ítélte meg a magyarok állítólagos rokonszenvét".20 8 Megjegyezhetjük azt is, hogy Villemain, aki fiatal emberként jól ismerte Narbonnet és aki néhol, történeti források helyett, sokmindent annak elbeszélése nyomán, hallomásból, emlékezetből próbált rekonstruálni, 1809 eseményeiről ily utólagos történeteken kívül láthatólag egyetlen egykorú dokumentumot nem idéz. A valóság ' képe, tudjuk, nagyon is módosul az emlékezet szűrőjén keresztül. Hát még ha kettős a szűrő, és csak emlékeznek az emlékezőre is! Mégis, és részben talán éppen ezért, feltűnő e kapcsolat egyrészt a siker emléke, másrészt azé között, hogy Narbonne ettől megriadt. Miért lenne félelmes az, ha valaki a rábízott feladatot meg tudja oldani ? A siker is, a félelem is erős, és együtt még erősebb motívumok, annyira, hogy hajlamosak vagyunk bennük, torzult formában, valaminő egykori valóság távoli, halvány jelzését felfedezni. És itt térünk vissza fenti állításunkhoz arról, hogy Napóleon, a használhatatlan „második" variáns helyett, némi további erőfeszítés árán, mint realitással, a „harmadikkal" is inkább számolhatott. Egyik szerzőnk Narbonne félelmét olyan állítólagos lengyel—magyar • tervekkel magyarázta, amelyek kedvezőtlenül befolyásolták volna az orosz 206 Az ő elbeszélésére hivatkozva írja ezt Kazinczy Rumy Károly Györgynek, 1809. okt. 29. KL VII. 1896, 37.1. Varnhagen német író viszont, aki tisztként vett'részt, a háborúban ós a wagrami csatában sebet kapott, 1809-ben Pozsonyban, előkelő, főúri körben, meglepő véleményszabadságra lelt: „Némelyek a francia forradalom lelkes tisztelői voltak s ép e miatt gyűlölték Napoleont. Mások viszont éppen azért dicsérték a francia császárt, mert legyőzte a forradalmat." Karl August Varnhagen von Ense: Denkwürdigkeiten. VIII, б (Ungarn 1809). 20? Villemain: i. m. 118 — 119. 1. 208 Sayous: i. m. (1900), 494. 1. Uő. azonban helyesen írja (221), hogy Thiers: Le Consulat et l'Empire. X. 372, 374, 381. 1. tévesen ítélte meg a magyar nemesség magatartását 1809-ben.
