Századok – 1971
Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV
NAPOLEON ÉS MAGYASOKSZÁG 613 hosszú ideig nem akarta komolyan venni. Majláth szerint Esterházy csak nevetett, midőn róla értesült.18 9 Horánszky szerint Napóleon „tényleg minden lehetőt megtett azért, hogy ezen illusztris család fejének rokonszenvét elnyerje, Esterházy azonban ellenállt a kísértéseknek".19 0 Wertheimer, az egyetlen kutató, akinek a perdöntő dokumentum a francia külügyminisztérium levéltárában kezébe került és aki pontosan tudta, hogy Esterházy, kettős játékba bonyolódva, mily kevéssé állott a kísértéseknek ellen, még 1883-ban is csak úgy mert néhány szót idézni belőle, hogy elhallgatta a szereplő nevét.191 Pedig ezek szerint Esterházy volt az egyetlen magyar, akiről tudjuk, hogy ezidőben a feudális „ellenzék" részéről hajlandó volt a francia politikával tényleges kapcsolatba lépni. Ez a jelentés egy olyan hosszú és bizalmas beszélgetésről készült, amelyet Esterházyval valamivel utóbb, 1809 őszén folytatott egy magas állású francia diplomata, aki Metternichhel is sokat tárgyalt.19 2 A szöveg azonban utalni látszik bizonyos előzményekre is: „Esterházy herceg, akinél két napot töltöttem Kismartonban, meglehetősen tartózkodás nélkül (avec assez d'abandon) beszélgetett velem. Es bár sok tekintélye e főúrnak egyik oldalon sincs, mégis azt, amit elmondott nekem, bizonyos fokig érdekesnek találtam.. Bevallotta, hogy a magyarok nagyrésze, és első helyen ő maga, az udvartól semmit többé nem remél. Napóleon császárnak, mondta, vagy súlyos indokkal, vagy téves információkkal kellett ahhoz bírnia, hogy ne folytassa tovább a háborút, midőn egyetlen csata -ezétszérja az insurrectió magyarjait és a többinek módot ad a megnyilatkozásra. Hogyan foglalhattunk volna állást, tette hozzá, akkor, midőn a császár kiadta proklamációját ? Iiákos mezeje, ahol az ő felhívása szerint őseink példáját követve össze ktllett volna gyűlnünk, éppen azon síkságon ftküdt, ahol a főherceg nádor táborozott a sereg azon részével, amely aztán Győrnél harcolt. Ha e győzelem után a franciák csak 10 ezer embert küldenek Budára, e várost még nagyobb összegre megsarcolhatták volna, mint Bécset, és főként megakadályozták volna ezzel a magyar insurrectió összeszedését." „Egyébként, tette hozzá, a dolgot bármikor, óhajtás szerint, újra lehet kezdeni. A békeszerződés Magyarországot a franciák kezébe tette. Az osztrák ház fejedelmeitől és azon tábornokoktól, akik seregeiket vezérlik, oly kevés támaszt remélhetünk, hogy Napóleon császárnak, azon a napon, midőn egy erős hadsereggel Magyarországra bevonul, elég lesz csak annyit tennie, hogy javaik elkobázásával fenyegeti meg mindazon magyar családokat, amelyek nem csatlakoznak hozzá, és hogy ugyanakkor nemzetünkből való királyt ajánl nekik. így az egész ország mellé fog állni." 1960, 173. 1.) szerint alaptalan hír terjedt el arról, hogy a nádort megfosztották tisztségétől, mert Napóleon és az orosz cár védelme alatt Magyarország királyának akarta elismertetni magát. 189 Johann gr. Mailáth: Geschichte der Magyaren, IV. Wien. 1830. Vö. Sasvári A.: i. m. 21. 1. 190 Horánszky L.: i. m. (1912), 181. 1. 191 Wertheimer E.: i. m. (1883), 172. 1. 192 AÉ, CP, Autriche, vol. 383, p. 343. Esterházy 1809 tavaszán 1000 újoncot állított ki saját költségén a franciák ellen. Domanovszky Sándor: József nádor élete. 1/2. Bpest. 1944. Hajnal István: Egy magyar herceg ifjúkora Napoleon idején. Bpest. 1927, kny. Budapesti Szemle, 597 — 598. sz., 24 — 25. 1.: a trónjelölt fiáról, Esterházy Pálról, aki a párizsi osztrák nagykövetségen Metternich beosztottja volt és vele együtt hozták haza ós cserélték ki 1809 július elején, megállapítja, hogy az bizonyára hallott a kiáltványról, talán apja jelöltségéről is, de a hercegi család iratai közt legkisebb nyomát nem találni bármi utalásnak e tervekre.
