Századok – 1971
Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV
NAPÓLEON' ÉS MAGYARORSZÁG 597 hogy a magyar szövegen valóban dolgozott, Mártont tekintette fordítónak, és kissé elsietve teljesen ki akarta kapcsolni az ügyből Batsányit, bár a bécsi levéltári anyagot jól ismerő Thallóczy Lajos már figyelmeztette őt, hogy Batsányi, ha nem is fordította, de legalábbis „átcorrigálta" a magyar szöveget.i4 L A bécsi belügyminisztériumi levéltár anyagát elsőnek, éppen Thallóczy segítségével, Horánszky Lajos aknázta ki.14 2 Megtalálta és közölte Batsányi leveleit Párizsból feleségéhez, valamint az 1816-i vizsgálat iratait, köztük Márton és Batsányi vallomásait. Ezekből újabb részletek kerültek napvilágra. Márton előadta,14 3 hogy 1809. május 14-én késő este lakására érte mentek a franciák és a bécsi rendőrség megbízottjai. Követnie kellett őket a Pálffy -palotába, ahol Marét szállása volt. ,Theremin felszólítására — folytatta a kiáltványt az ő szobájában azonnal le kellett fordítanom magyarra. Hozzá is fogtam rögtön a munkához, de miután a kiáltvány Őfelsége magas személyét érintő, sértő kifejezéseket tartalmazott, Thereminnek kijelentettem, hogy lehetetlen veszélybe sodornom magam ezeknek lefordításával. A magam és családom biztonságát tenném ezáltal kockára . . . Erre Theremin megengedte, hogy a sérelmes részek lefordítását mellőzzem és hogy hagyjak helyet azok számára." Másnap délelőtt Theremin, látva Márton luizódozását, kijelentette, hogy ha akad más fordító, mentesítik őt e munka alól. Ezután Marét Batsányiról érdeklődött, s midőn msgtudta, hogy Bécsben van. levelet írt neki, amelyet Márton egy kísérővel maga vitt el a címzetthez. E francia levél, amely megmaradt Batsányi iratai közt, így hangzott: „Ha látni óhajtja azt a kufsteini rabot, akinek az ön arcképét Johannes v. Müller adta át, ez örülne, ha önt megölelhetné. Marét. 1 órakor visszamegyek Schönbrunnba."144 B.itsányi azt vallotta,14 5 hogy a levél vétele után, május 15-én délben felkereste Maret-t, aki, szívélyes beszélgetés után, csak 3 óra után ment Schönbrunnba, Napóleonhoz. Batsányi hazatért. Este fegyveres küldönc jött érte, Marét szállására kísérte. Itt közölték vele, hogy Napóleon parancsára őt rendelték ki a proklamáció magyar fordításának átjavítására: „Három kéziratot tettek elém, a francia eredetit, egy német, továbbá egy magyar fordítást. Mindhárom kézirat ismeretlen volt előttem. Én nem kérdeztem s nekem nem is mondták, hogy kik annak szerzői". Ezt a kész és teljes (kihagyások nélküli) magyar szöveget ő valóban átjavította, de csak este 10 után, „mert sokára érkezett meg az osztrák Hol'kommissariat azon engedélye, mely válaszul szolgált a francia hatóságok hivatalos megkeresésére, hogy én Napóleon császár parancsára a május 15 —1(>. közti éjszaka ki vagyok rendelve. Ezen engedélyirat jövő igazolásomra át is adatott." Hozzátette Batsányi, hogy a korrekció elvégzése után kocsin az osztrák állami nyomdába hajtatott, annak vezetőjével együtt. Másnap, 16-án reggel valóban ott látta őt Márton. 141 Szinnyei Ferenc: Bacsányi János. Irodalomtörténeti Közlemények 1898, 58. 1. bővebben uö.: Bacsányi János. Bpest. 1904. Magyar Tört. Életrajzok, 111 — 112. Ennek nyomán Marczali Henrik: i. m. (1898), 383. 1., Márton Józsefet tekinti már fordítónak. 142 Horánszky Lajos: Bacsányi János és kora. Bpest. 1907. 143 Uo. 386 — 388. 1. 144 Uo. 336 — 337. 1. 145 Uo. 395 — 397. 1.
