Századok – 1971
Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV
576 KOSÁRY DOMOKOS / akart volna maradni előbbi szolgaságában. Imaginez vous, azt mondták a franczia tisztek nékem, ces gueux, ils ne veulent pas être libres". (Képzelje csak: e koldusok nem akarnak szabadok lenni.) S e franciául idézett szavakhoz Csehy hozzáteszi: ,, Uj és jobban nevelt generatio szükséges arra, hogy a Code Napoleonnak haszna látszassék."98 A lengyel parasztok nyilván igen elmaradtak voltak és gyanakvók minden újítás iránt. De nem meglepő, ha nem akartak föld nélkül szabadok lenni, vagyis nem akarták földjüket elveszteni. A lengyel nemesek, akik a francia tiszteket informálták, e részletkérdést nem említették nekik. A történetirodalomban is sokáig élt a nézet, hogy a napóleoni jogi és politikai reformok sikertelenségének oka Lengyelországban az volt, hogy ezek megelőzték a spontán gazdasági-társadalmi átalakulást. Ez, a jakobinusokkal szemben, a feudáhs nemesek igazolása volna. A jobbágyfelszabadítás ugyanis, ha természetesen kellenek is hozzá bizonyos alapfeltételek, mindenütt éles politikai harc és sehol sem spontán átalakulás közvetlen következménye volt. A napóleoni akció balsikerének fő okát inkább abban kell felfedeznünk, hogy a haladó erők mozgósítása és a politikai harc kiélezése nélkül, autoritárius módon, úgy írt elő reformokat , hogy épségben hagyta, sőt megvédte a feudális nemesség hatalmi pozícióját A lengyel példa egyrészt Napóleon ellen fordította a magyar feudális erőket, a katolikus klérussal együtt , másrészt azonban reménykedéssel töltötte el és bizonyos fokig aktivizálta a magyar jakobinusok közül is azokat, akik még éltek és még hívek maradtak a társadalmi haladás ügyéhez. Ezek Napóleontól kezdték remélni azt a külső erőt, amelynek segítségével rést tudnak ütni a hazai feudális rendszeren. E polarizálódást és egyben ily jakobinus nézetek hatását észrevehetően tükrözi egy névtelen megfigyelő Pillantás Magyarországra (Coup d'oeil sur la Hongrie) е., 1808 végén készült, láthatólag jól tájékozott emlékirata,99 amely igen éles kritikáját adja mind a bécsi udvar elnyomó politikájának, mind a magyar nemesség feudális nacionalizmusának, vagyis a magyarországi feudalizmus mindkét fő tényezőjének, Magyarország, irja, a Habsburg-monarchiában elvesztette politikai fontosságát. A megyék, e ,,kis köztársaságok" rendszere a közigazgatást lassúvá ós anarchikussá teszi. „Az igazságszolgáltatásban a legnagyobb rendetlenség uralkodik." Az ország természettől gazdag volna, de nincsenek gyárai, terményeivel nem kereskedlietik szabadon. „Az osztrák kormány Magyarországot úgy kezeli, mint egy gyarmatot." — Közvélemény, ami valóban közös véleménynek tekinthető (esprit public commun à tous) nincs Magyarországon, mivel „azon különböző elemek érdeke, amelyekből az állam áll, igen eltérő". A parasztok „a birtokjogtól, a természeti ós polgári jogtól megfosztva, a rájuk súlyosodó terhek súlya alatt nyögnek". Mindenki érzi egy újjászervezés szükségét, de „sem a király, sem a nemesek nem akarnak saját külön érdekeikről lemondani, már pedig ily lemondás nélkül a közjó létrehozása megvalósíthatatlan. A felvilágosult emberek meg vannak győződve arról, hogy Magyarország újjászületése egy oly hatalmas géniusz feladata lesz, aki a külön rósz-szempontok fölé emelkedve az egész tömeg (la masse entière) boldogságát tűzi ki célul." 98 Uo. 507 — 508. 1. 99 AN, AF IV. 1677, Plaq. 1IV , ff. 250-262. Közli: Kecskeméti K.: i. m. 154-172. 1.
