Századok – 1971
Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV
572 KOSÁRY DOiMOKOS helyt", ós így „az udvar ügyét saját ügyének is tekintette".8 7 Sőt hajlandó volt, úgy látszik, elhinni bécsi forrásból oly alaptalan híreket is, hogy Napóleon, főként az 1808-i országgyűlés után, a magyar nemesekre különösen haragszik.88 Mindez együtt hozta létre azt a sajátos, udvarhű lelkesedést, feudális nacionalista színezettel, amely Kisfaludy Sándor Hazafiúi szózata ban talált jellemző kifejezésre. Az arisztokraták nem egészen ok nélkül hihették tehát, amit Dodim, a bécsi francia nagykövetség első titkárának 1809. március 10-i jelentése szerint gr. Zichy Károly fogalmazott meg így: „egész Magyarország felkel, tömegben, hogy megsegítse Ausztriát."89 Azt a benyomást, hogy végső döntcs áll a küszöbön, a távoli spanyol példánál jobban elősegítette a közelebbi lengyel is. Poroszország megszabdalása után talán most Ausztriáé, a lengyel restauráció kísérlete után talán most a magyar következik. „Mindazon tartományokban, amelyeken a csapatok végighaladtak — írta Davoust 1 NO!), március 20-án Bambergből Napóleonnak — azzal a meggyökeresedett véleménnyel találkoztam, hogy a háború azért volt kikerülhetetlen, mivel az osztrák császárt arra akarták kényszeríteni, hogy lemondjon Csehországról ós Magyarországról az uralkodóház valamely főhercege javára."9 0 Magyarországon elterjedt, hogy „Bonaparte Luczián hái'om esztendeje egész famíliájával magyarul tanul".9 1 S mit több, Auguste De Gérando, akit igen közeli szálak fűztek a magyar nemességhez s aki annak politikai hagyományait is jól ismerte, 1848-ban a spanyol eset hatása helyett még arra hivatkozott, hogy „Napóleon Lengyelország iránti magatartásának kellett Magyarországot nagy tartózkodásra intenie".92 1809-ben ugyanis a napóleoni akció másodízben terjedt ki olyan keleteurópai országra, amely társadalmilag feudális rendszerben élt és amely poli-87 Horváth Mihály: i. m. VIII2 köt., 355 — 356. 1. 88E'.t mir В5сзЬ51 kapatt hírekkel e^yiitt a Ita tovább Ü83sewffy József 1809. márc. l-ón Kazinczynak, az meg 1809. márc. 10-én Сзегеу Farkasnak. KL VI. 1896. 259, 289. 1., 89 AÉ, CP, Autriche, vol. 382, p. 117. Dodun előző, márc. 6-i jelentése a magyar arisztokraták háborús áldozatkészségét emeli ki: (uo. p. 103); további jelentések: márc. 18. (p. 140), márc. 27. (p. 183), ápr. 4. (p. 257), máj. 4. (uo. vol. 383, p. 24 27; itt már arról ír, hogy a magyar nagyurak kiürítették bécsi házaikat ós eltávoztak). Érdekesen tükrözi a bécsi udvarban megfigyelhető véleményeket G. v. Dübens bécsi svéd ügyvivő 1809. febr. 15-i jelentése. Eszerint Magyarország még mindig nem tett eleget az előző országgyűlésen tett ígéreteknek. „II est triste à dire, mais c'est dans la personne du Palatin où gît la plus grande opposition. Si l'Empereur ne constitue un terrible exemple dans sa famille, ce dont il a été déjà question il y a trois ans, mais à quoi ce prince répugne trop, il risque de trouver un ennemi dans la Hongrie, au lieu des puissans secours qu'il aurait le droit d'en attendre." Itt is felbukkan a gondolat, hogy most fog a monarchia létének kérdése eldőlni: ,,0n ne se dissimule pas quê la crise va se développer probablement dans fort peu de tems, décidéra de l'existence ou de la destruction de la monarchie autrichienne, mais on ne désespère nullement de se tirer avec avantage de cette grande lutte." Riksarkivet (Svéd Országos Levéltár, Stockholm), Germanica В: I. Kejsaren. яо Mazade: i. m. II. köt. 1885, 441. 1. 91 Dessewffy József Kazinczyhoz. KL VII. Vö. L. Villát: La Révolution et l'Empire. II. Paris. 1912, 175. 1. 92 A. De Oérando: De l'esprit public en Hongrie depuis la Révolution française. Paris. 1848, 135. 1.
