Századok – 1971
Tanulmányok - Kosáry Domokos: Napóleon és Magyarország 545/III–IV
NAPOLEON ÉS MAGYASOKSZÁG 563 előtt. A vereség hírére a nemesek félretették sérelmeiket és kijelentették, hogy készek a legnagyobb erőfeszítésre is. Sietve megszavazták az insurrectiót, bár az tulajdonképpen már elkésett, és mindazt, amit a Habsburg-monarchia megmentésére fel tudtak ajánlani.4 3 Berzsenyi Dániel, a költő, külön verset írt az ulmi ütközetről, vitézi tettekre bíztatva honfitársait Napóleon ellen. Az osztrák reguláris sereg magyar tisztjei, egységei pedig versengve tüntették ki magukat, mind az Ulm körüli harcokban, ahol, Marbot marsall szerint, a magyar huszárok vonakodtak, a németekhez hasonlóan, fegyverüket letenni,44 mind október 30-án Caldieronál, ahol Károly főherceg főleg magyar ezredeknek köszönhette átmeneti sikerét Massénával szemben. November 12-én Napóleon bevonult Bécsbe. Az udvar Csehországba menekült. Magyarországon, amelynek kapcsolata a monarchia központi hatóságaival gyakorlatilag megszakadt, József nádor közhírré tette, hogy teljhatalommal fog kormáríyozni. A nyugati megyékben felfüggesztette az insurrectió összehívását. A határon pedig már előzőleg egy félig katonai kordont állított fel, parancsnokainak meghagyva: az esetleg közeledő franciákkal tudassák, hogy feladatuk csak az osztrák sereg szökevényeinek távoltartása, és vonuljanak vissza. E passzivitási politika, az udvar előzetes hozzájárulásával és az ellenzéki vezetők támogatásával, azt a célt szolgálta, hogy Magyarországot, mint a monarchia sereg-ellátásának bázisát, minden provokációt kerülve, lehetőleg megóvják a francia inváziótól.4 5 Távolabbról azonban gyanakvókban és reménykedőkben egyaránt kelthette azt a látszatot, mintha Magyarország külön, önálló utakat keresne. Különösen egy híressé vált incidens miatt. Midőn ugyanis a francia előőrs Pozsony városához ért, a kordon északi szektorának parancsnoka, gr. Pálffy Lipót tábornok november 15-én elérkezettnek látta a pillanatot arra, hogy a nádor nevében és utasítása értelmében tájékoztassa Vialanne tábornokot, Davoust lovasságának parancsnokát, a kordon céljáról és visszavonulási parancsáról. Franciául írt levelébe azonban, utasításán túlmenően, azt is belevette, hogy „egyáltalán nincs szó semmiféle ellenségeskedésről", és hogy „e nyilatkozat következtében alulírottnak több igen érdekes témáról (plusieurs objets très intéressants) volna tárgyalni valója a francia csapatok tábornokával vagy parancsnokával, és kéri őt, jelöljön meg egy találkozót becsületszóra".46 Pálffy itt nyilvánvalóan messze túllépte hatáskörét, de nincs okunk feltenni, hogy szándékosan, a magyar politika „második" függetlenségi vonalát képviselve. Híre ment ugyan, hogy e lépésre a Pozsony megyei permanens deputatio egy ellenzéki szellemű tagja vette rá,4 7 valószínű azonban, hogy Pálffy ez esetben sem mérte fel világosan, mit cselekszik, és 13 Gyalókay Jenő: A magyar nemes insurreetio 1806-ben. Hadtörténelmi Közlemények, 1926, 254—310.1. Domanovszky Sándor : József nádor élete. 1/1. köt. Bpest. 1944. 398-424. 1. 44 Mémoires du général Marbot. I. Paris. 1892, 224—230. 1. 46 A nádor szerepére és az egykorú politikai és katonai viszonyokra: Domanovszky Sándor: József nádor teljhatalmú kormányzása 1805-ben. Budapesti Szemle, 1930, 217. köt. 64 — 93, 208 — 238. 1., uö.: József nádor élete. 1/1. Bpest. 1944, 420 — 436. 1. és hozzá uö.: JN iratai. II. köt. Bpest. 1929. 40 JN iratai, II. köt. 192—193. 1. A nádor előző, nov. 7-i utasítása Pálffyhoz: uo. II. köt. 178 — 179. 1. Horváth Mihály: Magyarország történelme, VIII. Pest. 1873% 283. 1. tévesen állítja, hogy a nádor maga írt már ebben „közömbösségről", vagyis semlegességről. Domanovszky kutatásai tisztázták a Pálffy-ügyet, amelyről Wertheimer : i. m. Î. köt. 409. 1. még azt írta, hogy „sűrű homály fedi". 47 Erről egykorú levelet idéz Wertheimer : i. m. I. köt. 410. 1.
