Századok – 1971

Történeti irodalom - Szekér Nándor: Föld alatt és föld felett (Ism. Vida István) 489/II

KRÓNIKA 529 és módszereinek kérdése állt. Kun Béláék arra támaszkodva, hogy megindult Oroszországból a magyar hadifoglyok hazaszállítása, a magyarországi viszonyokat figyelmen kívül hagyva, a kommunisták tömeges hazairányítását szorgalmazták. Kun Béláék 1921 januárjában álláspontjukat a moszkvai Vörös Újságban nyilvánosságra hozták, s egyúttal élesen bírálták a KB bécsi tagjainak munkáját. A KMP Bécsben élő vezetői visszautasították a kommunisták tömeges hazairányításának koncepcióját, s helytelenítették, hogy egy illegális párt szervezeti kérdéseit a nyilvánosság előtt tárgyalják. Landlerek, az adott hazai viszonyok mellett, az óvatosságot az eredményes pártépítés alapvető feltételének tekintették, s a Kominternhez fordultak, feltárva a szervezkedés nehézségeit. 1921 áprilisában a párton belüli frakcióharc újabb szakaszához érkezett: „Mit akar a pártépítő frakció ?" címmel brosúra jelent meg, amelyben Kun Béláék összefoglalták nézeteiket. Sürgették az önálló Kommunista Párt megszervezését, s felvetették: a szakszervezetek szakadjanak el a Szociáldemokrata Párttól. A KB bécsi tagjai maguk is egyetértettek a lenini pártépítési elvekkel, de azt vallották, hogy a magyar viszonyok között a KMP újjászervezéséhez fel kell használni az SzDP legális lehetőségeit. Kun Béláék jogtalanul támadták a bécsieket azzal, hogy nem akarnak önálló pártot, s eltúlozták annak veszélyét, hogy az SzDP legalitásának kihasználása a kommunista mozgalom feloldódásához vezet. A szakszervezetekre vonatkozó elképzelésük megvalósíthatatlan volt. A pártópítők memoranduma helytelenül határozta meg az ellenforradalmi rendszer osztálytartalmát: a városi kispolgárság és a birtokos parasztság uralmáról beszélt — s ebből adódóan helytelenül a rendszer gyengülését, a proletárdiktatúra ismételt kivívása feltételének javulását jövendölte. A moszkvaiak a Landler-frakciót opportunizmussal vádolták, s azzal, hogy a forradalmi pártot össze akarják békíteni a centrizmussal. A KB bécsi tagjai ezzel szemben helyesen ismerték fel, hogy a konszolidáció erősíti a Horthy-rezsimet, s ez, valamint a nemzetközi forradalmi mozgalom visszaesése új taktika kidolgozását követeli meg. A bécsi emigrációs sajtó cikkeinek mai elemzése nem igazolja, hogy összebékültek volna a szociáldemokrata centrizmussal. Jóllehet a magyar szociáldemokráciát egyetértően ítélték meg, a bécsiek helyesen hangsúlyozták az SzDP nyújtotta legalitás kihasználásának fontosságát. A nézeteltérések ellenére mindkét frakció kitartott a proletárdiktatúra mint stratégiai cél mellett. A bécsi frakció lényegében helyes taktikai irányvonalat képviselt, összhangban volt a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom lenini vonalával. Ezzel szemben a Kun-frakció az „offenzív taktikát" képviselte, melyet Lenin a KI III. Kongresszusán elítélt. A magyar párton belüli viták a Komintern elé kerültek, amely külön határozatot hozott a párt helyzetéről. A határozat általában helyeselte a legális munkásszervezetekben végzendő munkát, de elsőrendű feladatnak a centralizált, Magyarországon működő párt megteremtését tartotta, s ezért hazai központ és illegális helyi sejtek létrehozását indítványozta. Elvetette az emigránsok tömeges hazatérését. Javasolta, hogy a párt élére állítsanak Ideiglenes KB-t, amelyben 4 : 3 arányban a „pártépítők" kapjanak többséget. A határozat, amely lényegében a Komintern III. Kongresszusának döntéseit alkalmazta magyar viszonyokra, nem oldotta meg a párt belső válságát, sőt 1921 őszén ismét kiújultak a frakcióharcok. Pogány Józsefnek „Három hamis jelszó" című cikke, amelyben a KB Bécsben maradt tagjainak helytelen agitációs és propaganda-munkáját bírálta, szította fel ismét a nézeteltéréseket. Az újabb eszmei csatározások az új Ideiglenes KB érdemi munkájának megszűnéséhez vezettek. 1921 után az ellenforradalmi rendszer konszolidációja, a Szociáldemokrata Párt legalitásának elismerése, a Bethlen — Peyer paktum árán, szervezeti kiépülése, nagyobb mozgási lehetőséget nyújtott a KMP-nek. 1921 elején megalakult a párt első hazai centruma, a Végrehajtó Bizottság: ennek tagjai Orosz Nándor,